XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. augusztus 18., péntek

Augusztus 18.


Lk 11,5-8      (mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van)
Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

A Miatyánk után egy tanítással folytatja: arról a barátról, aki éjfélkor zörget barátjánál, hogy adjon neki három kenyeret, mert vendége jött és nem tud nekik mit enni adni. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mi a lényege ennek a tanításnak? Furcsa jelenet ez. Olyan nem reálisnak tűnik, hiszen ki az, aki éjfélkor becsörgetne hozzánk, hogy ételt kérjen tőlünk? De itt nem is maga a cselekvés a lényeg, hanem maga a kitartás ténye, hogy ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Az imádságban a kitartás nagyon lényeges. Isten nem mindig azonnal adja meg nekünk amire szükségünk van, hanem megvárat minket. Nem azért, mert nem akarja, hogy megkapjuk, hanem azért, hogy közben átalakuljon bennünk a szemlélet. Hiszen az elején sokszor inkább követeléshez hasonlít az imánk, mintha nekünk kijárna az, amit kérünk, és Istennek meg kell adnia. De Isten nem a mi szolgánk. Bár Isten szolgál minket, mégis megvárat minket sokszor, hogy az alázat növekedhessen bennünk: szükségünk van arra, hogy felismerjük benne mennyei Atyánkat, aki fölöttünk áll és jóvoltából részesít minket. Ő nem automata, hanem személy, a körünkben élő Szent. S ha így közelítek hozzá, akkor mindig szívesen meghallgat.
Feladat a mai napra: Imádságomban közbenjárni akarok rászoruló embertársaimért.