XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. december 12., kedd

December 12.



Rabság            Mk 5,1-8.14-15
Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”... Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában.

Az ember maga egy mély misztérium. Sokszor saját magunk sem tudjuk felfogni, hogy mit miért teszünk. Miért vannak bennünk ellentétek? Miért vannak olyan pillanatok, amikor azt érezzük, hogy nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem robotmódon úgy cselekszünk, mintha valaminek a rabja lennénk? A mai idézet olyan emberről szól, akit tisztátalan lélek szállott meg. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Micsoda rémkép egy emberről! Enyhe túlzásnak tűnhet számunkra ez a leírás, pedig, ha mélyebben belegondolunk abba, hogy mi történik vele, láthatjuk, hogy szimbolikusan ábrázolja azt, ami mindannyiunkban megtörténhet és már talán többször meg is történt. Amint kiderül, ezt az embert egy egész légió gonosz lélek szállta meg. A gonosz lelkek jól tudják, hogy kicsoda az Isten és kicsoda Jézus. Érdekes azonban a kérése: Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus nem azért jött, hogy gyötörjön minket. Ebben látszik a gonosz lelkeknek a műve: rossz lelkiismeretet produkálnak és teljesen elferdítik bennünk az Isten képét. Már nem jóságos, szelíd, szerető, hanem aki gyötör, rosszat akar, akitől félnünk kell, stb. Ezek a Istenképek szinte észrevétlenül kialakulnak bennünk, és azt eredményezik, hogy egyre jobban eltávolodunk az Istentől. Ennek az eredménye, hogy mindenkit ellenségünknek tartunk, aki ellen védekeznünk kell. Az agresszivitás, gyűlölködés, veszekedés, irigység, stb. annak a jele, hogy a gonosz rabságába kerültünk. Micsoda síri magány alakul ki bennünk, amikor mindenki ellenségünkké válik, még az Isten is! Az egyetlen szabadulás Jézustól jöhet. Kérjük tőle, hogy szabadítson meg minket a negatív indulatoktól.
Feladat a mai napra: Megfigyelem magamban, hol tapasztalok ellenszenvet és milyen következményei vannak emberekkel való kapcsolatban. Kérem Jézustól a szabadulást.