ApCsel 15,7-21 (szabad-e
különbséget tenni a zsidóságból vagy pogányságból megtért keresztények között?)
Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a
beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva
kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium
tanítását, és higgyenek. S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította,
hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk. Nem tett különbséget
köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket. Mit teszitek hát
próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet
sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? Az a hitünk, hogy Urunk Jézus
kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.” Erre az egész gyülekezet
elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett
általuk az Isten a pogányok között. Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette
át a szót: „Testvéreim, hallgassatok meg! Simon elmondta, miként gondoskodott
róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel
megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra
fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy
a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja
ezt, s meg is teszi, amit öröktől fogva kinyilvánított. Ezért az a véleményem,
hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem
csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy
tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és
a vértől. Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik
minden szombaton felolvassák a zsinagógákban.”
Péter
beszédéből nagyon megragad az a gondolat, hogy Isten mindenkinek megadta a
Szentlelket, ugyanúgy, mint nekik. Nem tett különbséget
köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket. Milyen gyakran fordul elő,
hogy az egyházon belül különbséget teszünk hívők és hívők, közösségek és
közösségek között. Sokszor azon mérjünk le egy-egy közösségnek a fontosságát,
hogy hány embert tud vonzani, vagy milyen horderejű munkát tud végezni egy
adott társadalomban. De vajon Isten tesz-e különbséget a közösségek között?
Vajon értékesebb-e számára az a hívő, aki egy teli stadionban mindenki előtt
nagy hangon tanúságot tud tenni hitéről, vagy egy nagy szociális hálózatot tud
kiépíteni, mint az az idős néni/bácsi, aki esetleg már csak ágyához kötve tud
imádkozni az egyházért? Mennyire befolyásol minket az emberi gondolkodás, a
társadalmi értékek, ahol mindent azzal mérünk, hogy mennyire nagy és erős. És
sokszor ott van bennünk az irigykedés és vetélkedés. Isten színesnek teremtette
az egyházat, rengeteg karizma és közösség jött létre az elmúlt 2000 év során,
hogy mindenki megtalálhassa benne a maga helyét, ahol legjobban tud
kiteljesedni a hitben és emberi képességeiben. Tekintsünk hálatelt szívvel
Isten kreativitására és keressük meg annak a módját, hogyan tudunk vele
együttműködni.
Feladat a mai napra: Hálát adok egyházamért, és átgondolom, hogyan
tudok még jobban együttműködni vele, segíteni képességeimmel, tehetségeimmel.