ApCsel 16,11-15 (És beszélgetéseket folytattunk)
Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen
Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba, onnan pedig Macedónia
körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Ebben a városban
töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a
kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk
és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. Volt a hallgatóságban egy
Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek
megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével
együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve
vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett erre
minket.
Miután
a Szentlélek elindította Pál apostolt és társait arra, hogy Macedóniába menjenek és
ott hirdessék az evangéliumot, azt hallhatjuk a mai idézetben, valamint a következő napokban, hogyan néztek ki az első
evangelizációs lépesek Európában és hogyan alakultak az első európai keresztény
közösségek. Manapság sokat beszélnek arról, hogy a keresztény Európa újra
missziós területté vált és szüksége van új-, illetve újra-evangelizációra.
Igaz, hogy a mai társadalmi körülmények és a gondolkodásmód más mint Pál
missziós tevékenységének idején. Mégis az első misszióról való beszámolók
inspirálhatják a mai missziós munkát és találhatunk benne olyan elemeket,
amelyek még ma is érvényesek. Filippi az első európai város, ahova Pál apostol
és társai mentek, mivel Macedónia körzetének legfontosabb városa volt.
Ott töltöttek néhány napot és mit csináltak? Halljuk, hogy „beszélgetéseket folytattak”. Vajon
milyen fajta beszélgetések voltak ezek? Talán nem csak az időről beszéltek, hanem
inkább meg akarták ismerni, mit élnek az ottani emberek, mik az örömeik és bánataik.
Ehhez kapcsolódva, majd az evangéliumi örömhírt mondták el. A mai missziós
munkához is hozzátartoznak a beszélgetések, a személyes kapcsolatoknak építése.
Fontos, hogy párbeszédre lépjük kortársainkkal és megismerjük örömeiket, bajaikat,
és kifejezzük irántuk való érdeklődésünket. És ha alkalmasnak látjuk a
helyzetet, elkezdhetünk beszélni nekik arról, hogy ki számunkra az élet forrása.
Az, hogy ennek a hithirdetésnek lesz-e eredménye, az már nem a mi dolgunk. De
bízhatunk abban, hogy Isten megfelelő időben meg fogja nyitni mások szívét,
hogy hallgassanak szavainkra, ahogyan Pál idejében is történt. Kérjük a
Szentlélek segítségét, hogy vezesse beszélgetéseinket.
Feladat a mai napra: Felkeresek egy szomszédomat és beszélgetek vele.