Bölcs 1,13-15;2,23-24; 2Kor 8,7.9.13-15; Mk
5,21-43
Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt
a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé
borult, és nagyon kérte: ,,Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen!'' Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott
körülötte. […] Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és
közölték: ,,Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?'' A hír hallatára
Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: ,,Ne félj, csak higgy?''
Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg,
hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: ,,Mit lármáztok itt,
miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.'' Azok kinevették. Ő azonban
mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel
együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és
azt mondta neki: ,,Talita kúm'', ami annyit jelent: ,,Kislány, mondom neked,
kelj föl!'' A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt.
Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta,
hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a
kislánynak.
A mai szentírási részletek meghívnak minket arra, hogy szemléljük Jézust,
az élet Urát. A Bölcsesség könyvében olvashatjuk, hogy „a halált nem Isten
alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett,
hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja... Isten
halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává
tette.” Jézusban látjuk Isten akaratát beteljesülni. Ő az Atya kimondott
szava, Aki által létre hozott mindent, ami az égen és a földön van. Minden
egyes szava újjá teremt, éltet. Ezt láthatjuk az evangéliumban, amikor ugyanis
odajött Jézushoz „egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, ... és
nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen!'” Jézus
elment vele és így bátorította őt: „Ne félj, csak higgy!” Amikor a házhoz érkeztek „nagy
riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit
lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Azok
kinevették.” Hiszen mindannyian látták, hogy a gyermek meghalt. Hogyan
mondhatja Jézus, hogy él? A nevetés hitetlenségük jele. Jézus kiparancsolta
őket a szobából. Maga mellé véve a gyermek apját, anyját, és a három apostolt,
odament a gyermekhez. Itt egy gyönyörű jelenet játszódik le előttünk: Jézus
„megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent:
„Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni
kezdett.” – Fontos, hogy Jézus bennünket is személyesen megérinthessen és
megszólíthasson! A Szentírás és a szentségek által minket is újjá akar
éleszteni, nap, mind nap táplálni akarja bennünk az életet. Hol vannak bennem
olyan gondolatok, megrögzöttségek, amikből nem tudok felkelni? Hol látom
másokban a halál nyomait? Jézusnak csak egyetlen dologra van szüksége: a
hitünkre. Aki hittel olvassa a Szentírást, és úgy közelít Jézushoz, az
megtapasztalja önmagában és másokban a gyógyulást. Jézus bennünket is bátorít: „Ne
félj, csak higgy!” Kérd tőlem, és én újjáélesztelek téged!
Feladat a hétre: Ezen a héten időt szánok arra, hogy hittel
olvassam a Szentírást, és engedem, hogy szava megérintsen és újjá élesszen
engem.