Jn 11,8-16 (hogy
majd higgyetek)
A tanítványok azt mondták neki: »Mester, most
akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?« Jézus azt felelte: »Nem
tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a
világnak a világosságát. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs
világossága.« Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár
elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.« A tanítványok erre azt
mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.« Jézus azonban a haláláról szólt,
azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan
megmondta nekik: »Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy
majd higgyetek. De menjünk hozzá!« Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a
többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«
Amikor Jézus mondta a
tanítványoknak, hogy Júdeába, Betániába Lázárhoz akar menni, ők megpróbálták
lebeszélni róla. Meg akarták akadályozni, hogy Jézus veszélybe kerüljön. Attól
féltek, hogy a zsidók meg fogják ölni Jézust. Jézus pedig magyarázta nekik,
hogy most még nincs oka a félelemre. Amíg számára nappal van, azaz amíg tart az
idő, melyet az Atya meghatározott számára, addig senki sem árthat neki. Erre
csak akkor lesz lehetőség, amikor elérkezik a sötétségnek, a szenvedésnek az
ideje. Most még segíthet Lázárnak. Átvitt értelemben beszélt tanítványainak
Lázár haláláról. Így nem csoda, hogy csak nehezen értették meg, miről beszélt.
Ez a fajta félreértés a János evangéliumban jellemző Jézus és a tanítványai
közötti beszélgetésre. Majd a következő fejezetekben, amikor Jézus utolsó
napjait, óráit leírja az evangélista, megmutatkozik egyre jobban. Miközben a
tanítványok nem, vagy csak alig értik, mi történik, Jézus tisztán tud az
eseményekről. Amit mond nekik, arra szolgál, hogy higgyenek. „Lázár meghalt,
és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek” . Ahogyan
már a második fejezetben a Kánai menyegzőn történt csoda a tanítványok hitét
eredményezte „Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (2,11),
most ismét Jézus cselekvése a hithez akar vezetni. Tamás közlése
megmutatja, hogy ő sem értette meg, miről van szó. Jézus nagy türelemmel viseli
tanítványai értelmetlenségét. Ez azonban jó hír nekünk, velünk is türelmesen
bánik, amikor sokszor nem értjük őt.
Feladat a mai napra: Jézus példáját követve türelmesen bánok azzal,
akit nem értek vagy aki nem érti, amit mondtam.