Jn 11, 17-27 (Én
vagyok a föltámadás és az élet)
Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy
napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt
stádiumra. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön,
eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram,
ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is,
bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« Jézus azt felelte neki:
»Testvéred fel fog támadni.« Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás
és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és
hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« Márta azt felelte neki: »Igen,
Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
Ebben az idézetben a
középpontban áll Jézus Mártával való beszélgetése. Miközben Jézus odaért
Betániába, Lázár már meghalt és sírba helyezték. Márta, amikor hallotta, hogy
Jézus jön, nem várt, hogy házához érkezzen, hanem eléje ment. Minél hamarabb
szeretne Jézussal találkozni. Ez fejezi ki, mennyire fontos volt neki Jézus. Az
Márta szavainak a jellemzője, hogy kifejezik a Jézusba vetett nagy hitét. Bár
Jézus csak testvére halála után érkezett meg, nem vette el tőle hitét. Szemére
sem vetette Jézusnak késését. Még mindig hiszi, hogy Jézus tehet valamit, de
nem magától. Márta tudomással bír Jézusnak az Istennel való külön
kapcsolatáról. A holtak feltámadását az utolsó napon hiszi, amely akkor már az
apokaliptikából szármázó, a zsidók hitéhez tartozott. Jézus pedig még egy
szinttel tovább akarja vezetni hitét. Az igazi feltámadás Jézus személyhez van
kötve: „Én vagyok a föltámadás és
az élet.” Ezekkel az „én vagyok” szavakkal helyezi magát Isten helyére, csak
Isten, aki van, mondhatja ezt. Az 5. fejezetben Jézus még általánosan beszélt
arról, hogy Isten megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és a
halottak fölötti hatalmát (vö. 5,21-30). Most nyíltan megmondja, hogy ő az „én
vagyok”. A vele való találkozásban kapja az ember már most az élet és a
feltámadás ajándékát: „Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és
mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.” A hit az egyetlen
feltétel ahhoz, hogy kapjuk ezt az ajándékot. „Hiszed ezt?”. Márta a
nagyszerű hitvallásához nem kér csodát. Nem mondja Jézusnak: Támaszd fel
testvéremet, akkor hiszem. Feltétlenül hisz Jézusban és bevallja, hogy ő a
Krisztus, az Isten Fia.
Feladat a mai napra: A mai napra viszem magammal ezt a mondatot: „Én
vagyok a föltámadás(od) és az élet(ed).” Elgondolkozom azon, mit jelent ez a
nap folyamán.