XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2019. május 15., szerda

Május 15.


Iz 30,8-13                           (szembe kell néznünk önmagunk igazságával)
8Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára, és egy könyvbe vésd be, hogy megmaradjon az eljövendő időre, tanúbizonyságul örökre! 9Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak, fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására; 10akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«, és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat! Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat, lássatok csalárdságokat! 11Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!« 12Ezért így szól Izrael Szentje: »Mivel megvetettétek ezt a szót, és a hamisságban meg csalárdságban bíztok, s arra támaszkodtok, 13azért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból, és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze, 14és úgy összetörik, mint ahogy összetörik a fazekasok korsója, kíméletlenül összezúzva, és nem található törmelékei között egy cserépdarab, amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a gödörből.« 15Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.«

29. Ezt nem jelenti azt, hogy lebecsüljük az Isten színe előtti nyugalom, magány és csönd időszakait. Épp ellenkezőleg. Hiszen a technikai eszközök állandó újdonsága, az utazások bűvölete, a fogyasztásra felkínált árucikkek sokasága olykor nem hagy teret, hogy megszólalhasson Isten hangja. Mindent betöltenek a szavak, a felszínes élvezetek és az egyre gyorsuló világ zaja. Itt azonban nem az öröm uralkodik, hanem annak az embernek a kielégítetlensége, aki nem tudja, miért él. Hogyan ne ismernénk föl tehát annak szükségességét, hogy meg kell állítanunk ezt a lázas rohanás; hogy vissza kell nyernünk azt a néha fájdalmas, de mindig termékeny személyes teret, amelyben létrejön az őszinte párbeszéd Istennel? Bizonyos pillanatokban szembe kell néznünk önmagunk igazságával, és engednünk kell, hogy belépjen oda az Úr; és ezt néha csak akkor történik meg, „amikor a szakadék, a legsúlyosabb kísértés szélén állunk, a teljes elhagyatottság mély völgyében vagy magányos csúcson vagyunk, ahol teljesen magunkra hagyottnak érezzük magunkat” (Carlo M. Martini). Így találjuk meg azokat a nagy indítékokat, amelyek arra késztetnek, hogy feladatainkat teljesen átéljük.
Feladat a mai napra: Figyelek a bensőmre: Mi van bennem? Nyugodt, békés vagy nyugtalan, zűrzavaros vagyok? Vágyom-e az Istennel való találkozásra, a vele való őszinte párbeszédre? Vagy elkerülöm a csöndet? Azt kérem az Úrtól, amire most leginkább szükségem van ahhoz, hogy szembe tudjak nézni saját igazságommal.