Sir 3,
3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Mt 2, 12-15. 19-23
Miután a
bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így
szólt: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj
ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és
megöli a gyermeket.'' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon
éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit
az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
A mai vasárnapon a Szent
Család vasárnapját ünnepeljük, a Szent Család életére irányul tekintetünk.
Hogyan is éltek? Azt gondolom, sokszor egy tökéletes családnak képzeljük őket,
akik sosem veszekedtek, sosem értették félre egymást, sosem vitatkoztak, mindig
szelídek, kedvesek voltak egymással. S bár biztos, hogy számunkra példaképű
családról van szó, mégsem attól lesz példaképű, hogy egy magas, számunkra
elérhetetlen felhőre emelkednek, hanem attól, hogy emberi mivoltukban
törekedtek az Isten útjaira, amiről tudjuk, hogy számukra szintén küzdelmes
volt. Pl. Józsefnek igencsak nehezére esett az a tény, hogy a gyermek, akit
Mária várt, nem tőle volt, és hogy Isten felülírta minden tervét. Józsefnek,
ugyanúgy, mint Máriának is, mindig újra kellett döntenie Isten útjai mellett. A
mindennapi életben tanulta meg Istent életének első helyére helyeznie, és
gyakorolta belé vetett hitét. De ne felejtsük el, hogy ők, mint emberek is
kísértést szenvedtek, pl. amikor József azon töprengett, hogy Máriát titokban
bocsássa el. A szentírás sajnos csak nagyon keveset ír róluk, abban azonban,
amit leír, azt láthatjuk, hogy nem küzdelemmentes tökéletességről van szó,
hanem életük megfontolt döntésekből állt. Érdemes a Szent Család fényében is
elgondolkozni arról, miért is lettek számunkra példaképek, milyen veszélyeknek
voltak kitéve és hogyan küzdték le őket. Isten az első parancsolatban azt
mondja, hogy: „Ne legyenek idegen isteneid előttem.” Ez azt jelenti: „Az első parancsolat megtiltja
más istenek tiszteletét az egyetlen Úron kívül, aki kinyilatkoztatta magát
népének. A babonát és a vallástalanságot tiltja. A babona a vallásosságnak
bizonyos torz túlzását (per excessum) képviseli; a vallástalanság a vallásosság
erényével hiányosságok miatt (per defectum) ellenkező vícium.” (KEK 2110). A
Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „a babona a vallásos érzék és a vallásos
gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is,
amikor például mágikus jelentőséget tulajdonítanak egyébként törvényes és
szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül
anyagi összetevőjükhöz kötni az általuk igényelt belső készültségektől
függetlenül, babonába süllyedést jelent. [Vö. Mt 23,16--22].” (KEK 2111). Mit jelent ez a Szent Család fényében? Két kísértésről van
szó: Hogy Jézust babonázzák, és mágikus erőt tulajdonítsanak neki, vagy
profanizálják, és csupán egy egyszerű gyermeknek tekintsék. Milyen könnyű lett
volna Józsefnek és Máriának beleesni abba a hibába, hogy miután az angyalok, a
pásztorok és a napkeleti bölcsek oly szép dolgokat mondtak Jézusról, és tudták,
hogy ő az Isten Fia, mágikus erőt tulajdonítsanak neki, pl. gondolván, hogy ha
ő Isten Fia, akkor megvédi őket az üldöztetéstől, a szegénységtől. A babonaság
arra vezette volna őket, hogy engedjenek lustaságuknak és semmibe vegyék Isten
intését, és ne induljanak Egyiptomba, mondván a gyermek majd megvédi őket
Heródestől. Micsoda végzetes tévedés lett volna! A gonosz biztosan próbálkozott
e csábítással, de a Szent Családban olyan erényes embereket láthatunk, akik tudván
e kísértésről, az Istennek való teljes engedelmesség mellett döntöttek, és
megtartották ezt az első parancsot.
Feladat a mai napra: Gondolkozzunk el azon,
hogy mit jelent számunkra a vallás, a vallási gyakorlatok. Hol találkozunk a
babona veszélyével? Kérjük a Szent Család segítségét, hogy Isten akarata
szerint tudjunk mindig cselekedni.