Jak 2,1-6.14-17(a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok)
1Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. 2Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában, 3figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” 4Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek? 5Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik? 6Ti mégis lenézitek a szegényt. 14Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Néha azzal találkozom, hogy az Ősegyházat, az első keresztény közösség életét rózsaszínben rajzolják, mintha akkor minden tökéletes lett volna, mintha ott már mindig „a sok hívő mind egy szív, egy lélek”(Apcsel 4,32) lett volna. Ha azonban közelebbről nézünk és a sorok között olvasunk, látjuk, hogy ugyanazokkal a kihívásokkal, nehézségekkel küzdöttek, mint ma mi is. Az Apostol cselekedetei 5.fejezetében hallunk Ananiás és Szafiráról, akik nem voltak őszinték, és vagyonukból egy részt megtartottak maguknak. Szent Jakab levelében pedig beszámol arról, hogy a közösségben személyválogatás fordult elő. A gazdag emberrel más módon bántak, mint a szegénnyel. Vajon hasonlónem fordul elő ma is? Vajon mi mennyire teszünk különbséget az emberek között, gazdagságuk, kulturálishátterük vagy származásuk alapján? Lehet, hogy néha mi döntjük el, ki a testvérünk és ki nem. Arra pedig hív és tanít bennünk az Oltáriszentségben lévő Krisztus, hogy mindenki a testvérünk, aki méltó személyválogatás nélküli szeretetünkre. Az eucharisztikus Krisztusban való hitünk szinte abban mutatkozik meg, hogy krisztusi szeretettel szeretjük embertársainkat. „Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szerethetiaz Istent sem, akit nem lát.” (1 Jn 4,20-21). Az Eucharisztia iránti szeretetünk szétválaszthatatlan az embertársaink iránti szeretettől. Szent Jakab fönti egyik mondata következőképpen fogalmazhatnánk át:„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy hisz az oltáriszentségben, tettei azonban nincsenek?Csak akkor teljes a Szentségimádás, ha ebből tettek is következnek. Kérjük Jézustól azt a kegyelmet, hogy ugyanúgy szeressük testvéreinket, mint őt.
Feladat a mai napra: Jót teszek egy szegény embertársammal.