XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. március 15., vasárnap

Március 15

Jn 20,19-23(Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket)
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” 

Ferenc pápának nagyon megszólító ez a kijelentése: „Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban.” De mi az én küldetésem? Amikor szemléljük az Oltáriszentséget, megláthatjuk benne azt a feltámadt Krisztust, a hét első napján megjelent a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Jézusnak a bezárt ajtók nem jelentenek gondot. A szentáldozásban tapasztalhatjuk ezt titokzatos módon. Szt. Edit Stein így írja le ezt a valóságot eucharisztikus imájában:Szeretettel tekintesz rám, és halk szavaim felé fordítod füledet. És mély békével árasztod el szívemet. De szereteted nem elégszik meg olyan megosztással, mely még engedi az elszakadástSzíved többre vágyik! 
Tested titokzatosan átjárja testemet, és a lelked egyesül az enyémmel. Már nem vagyok az, aki egykor voltam! Te jössz és mész, de megmarad a mag, amelyet a porból lévő testemben rejtve az eljövendő dicsőségre vetettél el.
Ez a Krisztus a mindörökké élő Krisztus. Dicsősége abban rejlik, hogy bennünk jelenvalóvá válhat ebben a világban és hagyjuk magunkat átalakítani általa, sőt, hagyjuk, hogy Ő határozza meg útjainkat és cselekedeteinket. Jézus így szólt tanítványaihoz: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ugyanazt a küldetést adja tovább nekünk, mint amilyen az Övé volt. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ebben azt láthatjuk, hogy küldetésének két fontos mozzanata van: A Szentlélek vezetése alatt állni, és a bűnök bocsánata. Mert, amit megkötünk a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldunk a földön, fel lesz oldva a mennyben is, mondta Jézus Péternek (vö. Mt 16,19). De ez nem csak Péternek szól, hanem mindannyiunknak is. Az Oltáriszentségben, Krisztus testében és vérében, láthatjuk ennek legtapinthatóbb jelét, ami mindenkinek szól, aki részt vesz a szentmisén és a szentáldozásban„Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól a kegyelmet, hogy eltanulhassam tőle küldetésemet.