Jn 5, 19-23 (amit az Atyától lát, azt teszi a Fiú is.)
De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Milyen gyönyörű az, hogy Jézus nem hagy magunkra. Nem olyan Istenünk van, aki bedobna minket a semmibe és azt várja el tőlünk, hogy hozzuk ki belőle a legjobbat. Hanem ma is azt a Jézust szemlélhetjük, aki előttünk jár, aki ott van előttünk az Oltáriszentségben, és beavat minket belső titkaiba: miért is csinálta azt, amit csinált, és mi volt az ő logikája, mozgatóereje? Amikor ugyanis arra kapunk meghívást, hogy éljük át és éljük meg azt, hogy mi is „küldetés vagyunk”, és „Jézus küldetését folytatjuk”, akkor jó tudnunk, hogy Jézus hogyan gondolkodott, érzett és hogyan hozott meg döntéseket. Jézus itt egy kulcsfontosságú mozzanatról beszél nekünk saját életéből: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. Tehát a dolog sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: Nem nekem kell kitalálnom, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem úgy, mint a Fiú (hiszen én is fiú vagyok a Fiúban!) én is az Atyára szegezhetem tekintetem és eltanulhatom tőle, hogy ő mit tesz. Mert az Atya minket is ugyanúgy szeret, ahogy Jézust szereti! Emlékezzünk csak vissza a kurzus 2., 3., és 4. alkalmára! És mit tesz az Atya? Szereti a fiút, életre kelti a halottakat, nem ítél el senkit, az ítéletet a Fiúra bízza. Az Atya pontosan tudja, hogy ki hol veszett el, kinek milyen szóra van szüksége, hogy újra előjöjjön sírjából. Hiszen már Ezekiel próféta által mondta: „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.” (Ez 37,13-14). Az életre keltés valójában Isten legfontosabb és legnemesebb munkálkodása. És amikor arra hív, hogy részt vegyünk az Ő üdvözítő tevékenységében, akkor nem arra gondol, hogy saját erőnkből támasszuk fel a halottakat, hanem Isten rendelkezésére bocsássuk egész lényünket: testünket, kezünket, lábunkat, szánkat, szívünket, hogy Ő cselekedhessen, beszélhessen rajtunk keresztül. És legfőképpen szükségünk van a Szentlélek vezetésére, hiszen ezt csak Ő tudja végbe vinni.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket, hogy tanítson meg egészen az Isten kezébe illő eszköznek lennem, hogy Ő úgy munkálkodhasson bennem és általam, ahogy jónak látja.