Jn 6,44-51 (Jézus az élet alapvető
szükséglete)
A
kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet
hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó
napon. A prófétáknál ezt olvassuk: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.«
Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát
látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony,
mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet
kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből
alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet
adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jézus
a kenyérszaporítás csodája után folytatja a sokak számára megbotránkoztató
kijelentéseit. Párhuzamba állította a földi és a mennyei kenyeret. Maradjunk
egy pillanatra a kenyér fizikai voltánál. Alapvető élelmiszernek számít,
étkezéseink egyik fő eleme. Régebben talán még hangsúlyosabb volt a szerepe, a
kenyér hiánya számított igazán nélkülözésnek. Ízét is jobban ismerhették.
Nyelvünk is hordozza jelentéseit: jó, mint egy falat kenyér; kenyeret keres;
kölcsönkenyér visszajár. Ma már mindenfélével párosítjuk, megkenjük, íze másodlagos.
Jóléti társadalmunk már szinte károsnak titulálja a fehér kenyeret, sokan nem
is eszik, és rengeteg alternatívát kínálnak helyette. Érdekes, hogy az életnek
annyira nyilvánvaló alaptápláléka megkérdőjeleződik. Jézus, az élet kenyere
helyett is annyi más hamis próféta vesz körül bennünket, hivalkodón, hangosan.
A fehér kenyér megbújik a polcon. A szentostyában rejtőzködő Isten is
végtelenül csendes. Jézus aztán még tovább megy a magát nélkülözhetetlen
életfeltételnek kinyilatkoztatásán: általa az örök élet felé nyit távlatot.
Feladat a mai napra: Ma szánok időt arra, hogy megvizsgáljam az
étkezési szokásaimat, a fogyasztott ételeim minőségét. Tudatosan, egészségesen
táplálkozom-e? Megosztom valakivel egy étkezésemet, fizikai vagy lelki értelemben.