Mt 11,25-30 (Jézus hívását a kicsinyek hallják
meg)
(Ma Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító,
Európa társvédőszentje ünnepe van)
Abban az időben Jézus
megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert
elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a
kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott
nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más,
csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám
mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek
titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok
és alázatos szívű –és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Jézus
magasztalja az Atyát, mert a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát és bepillantást
engedett az Atya-Fiúi kapcsolatba. Isten országának titkait azok tudják
megsejteni, akiknek szívük és agyuk nincs tele evilági tudománnyal,
okoskodással, bölcselettel, akik testi-lelki szegénységük miatt nyitottak,
szabadok, ítéletektől mentesek Jézus új tanításának befogadására. Lehet
hittudománnyal, észérvekkel, józan belátással, hittételekkel kapcsolódni
Istenhez, de sokkal inkább közelébe jut az, aki rá tud hangolódni az Atya és
Jézus közti hullámhosszra, arra a lelkületre, ami a szavak mögött van, amit
szóval alig lehet kifejezni. Erre a lelkületre példa az, amikor Mária ujjongva
magasztalja Istent, aki tekintetre méltatta alázatosságát, vagy amikor Pál
saját gyengeségével dicsekszik. Mi is hálásak vagyunk Jézusnak, hogy hív
minket: „Jöjjetek hozzám… „Örülünk-e mi ennek eléggé? Élünk-e ezzel az
egyetlen értelmes lehetőséggel, ami életünkben adódik? Hív a vele való
kereszthordozásra, a vele való életközösségre. Azt üdíti fel Jézus, aki magára
veszi az ő igáját, sorsát, és már itt a földön megadja az ezzel együtt járó
édességet, békességet. Felüdít, és arra hív, hogy tanuljunk tőle. „Tanuljatok
tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű: én felüdítelek titeket!” Milyen
szelíden szólít! Tőle tanulhatunk alázatot. Ki lenne méltóbb tanító erre, mint
Jézus Krisztus, aki a Mennyei Atya alázatának megtestesülése. Lisieuxi kis Szent
Teréz önéletrajzában így ír arról, hogy Jézus, hogyan tanít: „Soha nem
hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van, minden pillanatban vezet,
ihlet, mit kell mondanom, tennem. „Legyünk mindig Jézus kicsiny és hűséges
tanítványai életünk végéig.
Feladat a mai napra: Imáimban tegyem Jézus
elé azt a gondomat, ami most legjobban a szívemet nyomja.