ApCsel
1,4-11 (A
dicsőség titkai)
Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta
nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére,
„amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de
ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek
erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem
tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket.
Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok
leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és
Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a
szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn
nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér
ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt
tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint
szemetek láttára a mennybe ment.”
„»Krisztus arcának
szemlélése nem állhat meg a Megfeszítettnél. Ő a Föltámadott!« (II. János Pál
pápa: Novo millennio ineunte ap. levél, 28). A rózsafüzér
kezdettől fogva kifejezi ezt a hitigazságot, amikor a hívőt arra készteti, hogy
lépjen túl a passió sötétségén, és tekintetét a föltámadásban és a
mennybemenetelben szegezze Krisztus dicsőségére. Miközben a keresztény lélek a
Föltámadottat szemléli, fölfedezi hitének indokait (1Kor 15,14),
és átéli nem csupán az apostolok, Magdolna és az emmauszi tanítványok örömét,
akiknek Krisztus megjelent, hanem Mária örömét is, akinek az előbbieknél nem
kisebb tapasztalattal kellett bírnia a megdicsőült Fiú új létformájáról. A
mennybemenetelkor Krisztus megdicsőül az Atya jobbján, Mária pedig különleges
kiváltságként – hogy elővételezze az igazak föltámadott állapotát – ugyanebbe a
dicsőségbe vétetik föl. És az utolsó dicsőséges titokként Mária a dicsőség
koronájával mint az angyalok és a szentek királynője ragyog föl, elővételezvén
az Egyház eszkatologikus állapotát és annak tökéletességét.
A Fiú és az Anya
megdicsőülésének útja közepére helyezi a rózsafüzér a harmadik dicsőséges
titkot, a Pünkösdöt, mely úgy mutatja be az Egyházat, mint a Mária körül
egyesült családot, melyet a Szentlélek hatalmas kiáradása éltet és kész az evangélium
hirdetésének küldetésére. E titok szemlélésének, miként a többi dicsőséges
titkoké is, a hívőket arra kell vezetnie, hogy egyre tudatosabbá váljék bennük
a Krisztusban, az Egyházban való új élet, az az életforma, melynek a Pünkösd
nagy mintaképe. Így a dicsőséges titkok a hívőkben táplálják az eszkatologikus
célba vetett reményt, amely felé mint Isten történelemben zarándokló
népének tagjai tartanak. Mindez arra ösztönzi őket, hogy bátran tanúskodjanak
az „örömhírről”, mely értelmet ad egész életüknek.” (RVM 23)
Feladat a mai napra: Imádkozom a dicsőséges rózsafüzér második tizedét
és titkát: Jézus, „aki a mennybe felment”, és kérem a kegyelmet, hogy táplálja bennem „az eszkatologikus célba
vetett reményt”.