Május 4.

Lk 1,46-55           (A szemlélődés útja)

⁴⁶Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, ⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben, ⁴⁸mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, ⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. ⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. ⁵¹Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, ⁵²letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. ⁵³Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. ⁵⁴Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, ⁵⁵amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

„A rózsafüzér ugyanis – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.” (RVM 1)

„De annak, hogy újra határozottan javasoljuk a rózsafüzér imádkozását, a legfontosabb indítéka a következő tény: a rózsafüzér az egyik legalkalmasabb eszköz annak előmozdítására, hogy a hívők a szemléljék a Krisztus-misztériumot. E szemlélődést a Novo millennio ineunte apostoli levélben úgy mutattam be, mint az életszentség igaz és sajátos pedagógiáját: „Olyan kereszténységre van szükség, mely elsősorban az imádkozás művészetéről ismerhető fel”. Miközben a kortárs kultúrában – sok ellentmondás közepette – újjáéled a spiritualitás igénye, melyet más vallások befolyása is táplál, még sürgetőbb, mint korábban, hogy keresztény közösségeink „az imádság hiteles iskoláivá” legyenek.

A rózsafüzér a keresztény szemlélődés legjobb és legdicséretesebb hagyományához tartozik. Nyugaton fejlődött ki, sajátosan elmélkedő imádság, s bizonyos módon megfelel a keleti kereszténység talaján kisarjadt „a szív imádságá”-nak vagy a „Jézus-imádság”-nak.” (RVM 5)

Feladat a mai napra: Máriával együtt, az ő lelkületével elimádkozom a Magnifikátot és válogatok magamnak egy mondatot, amelyet most közelebb érzek magamhoz, és a nap folyamán ismételgetek.