ApCsel 9,32-35 (hitünkkel meggyógyíthatjuk embertársainkat)
Ekkor
történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt. Péter
megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be
ágyadat!” Az nyomban fel is kelt. Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az
Úrhoz tértek.
Milyen csodálatos ez a történet. Mint az
Evangéliumok folyatatása. Micsoda fordulatot vett Péter élete, teljes mértékben
folytatja Mesterének küldetését! Bejárta az egész vidéket, tanított és
gyógyított. De nemcsak külsőleg hasonlít Jézusra, hanem bensőleg is. Meglátja
azt a béna embert, aki már nyolc éve ágyban feküdt. Most már nem utasítja
vissza a szenvedőt, hanem megáll, és megkönyörül rajta. Átérzi fájdalmát,
tehetetlenségét, mert saját bőrén megtapasztalta, mit jelent tehetetlennek
lenni. Nem csak testi bénulásra hanem mindarra gondolhatunk, ami egy embert
cselekvésképtelenné tesz: pl. a depresszió, a pesszimizmus, lelki válságok,
félelmek... Péter megtapasztalta Jézus szavainak és szerető tekintetének
gyógyító erejét, és szívből akarja, hogy ez a béna ember is megtapasztalja.
Sőt, hisz benne, hogy ő is képes ennek az embernek továbbítani Jézus szeretetét
és hogy talpra fog állni. Úgy is lett. Sokszor, amikor magukba fordult,
szűkszavú emberekkel találkozunk nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg őket.
Magatartásukkal mintha azt jeleznék: hagyjál békén, ne szólj hozzám! Pedig
bensőleg sokszor arra vágynak, hogy valaki végre fényt hozzon belső
sötétségükbe, a hit és a remény fényét. Jézus bíztat minket: ti is képesek
vagytok rá! Vezessétek őket ki a fényre!
Feladat a mai napra: Figyelmes leszek az iránt, aki
visszahúzódik, és megteszem felé az első lépést.