2 Sám 12,7-10.13; Gal 2,16.19-20; Lk 7,36-8,2
Abban az időben egy farizeus
meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott
asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a
farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.
Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával
megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára
a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki
és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult:
„Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy
hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik
ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük
szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte
Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta. Majd az asszony felé fordulva így szólt
Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a
lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölte meg.
Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak
bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a
lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
A mai evangéliumban a bűnös asszony történetét hallhatjuk, aki Jézushoz
jött, elárasztotta Őt könnyeivel, csókjaival. Jézus megbocsátotta az asszony
bűneit, mert őszinte szeretettel és bűnbánattal fordult Jézushoz. A bűnös
asszony tudta, micsoda ajándék az, hogy Jézus nem utasította őt el, hanem
elfogadta bűnbánatát. Simon, a házigazda viszont nem tud örülni, mert gőgjében
nem veszi észre, hogy Isten hozzá is irgalmas, sőt, természetesnek veszi, hogy
Jézus ellátogatott hozzá. Pedig Jézus azzal, hogy betért az ő házába, az ő
bűneit is megbocsátotta, őt pedig a közösségébe fogadta.
Melyik személlyel tudjuk könnyebben azonosítani magunkat? Mit mond nekünk
ez a történet a Jézussal való kapcsolatunkról? Jézus nem akarja az egyik embert
a másik ellen kijátszani. Mindkettőt becsüli, szereti. Mindenkivel olyan módon
bánik, amire szüksége van. Simonnak elmagyarázza, hogy ítélkezése az asszonyról
miért nem helyes.
Minap nagymamám újságolta: „Megtérítettem egy embert! Egy régi barátnőm azt
mondta, hogy már nem hisz Istenben. Életében annyi rossz dolgot és nehézséget
tapasztalt, ami biztos azért van, mert nincs Isten. Aztán elmondtam neki, hogy
igenis van Isten! Felsoroltam életem sok-sok eseményét, amikor megtapasztaltam
Isten segítségét (a párválasztástól kezdve, a háború, a menekülésen és a
szegénységen át az újrakezdésig). Tudom, hogy mindez azért történt így, mert
Isten irgalmas volt hozzánk és gondunkat viselte. – Barátnőm egy ideig nem
jelentkezett, amíg egyszer csak megszólalt a telefon (ez volt az utolsó
alkalom, hogy beszélgettem vele, mielőtt meghalt). Azt mondta nekem: „Tudod,
mit csináltam? Imádkoztam Istenhez. És érted is imádkoztam!”
Megkérdezhetjük magunkat: Észreveszem-e Isten ajándékát az életemben?
Meglátom-e, hogyan látogat el hozzám az Úr, hogy irgalmában és közösségében
részesítsen? Isten ma arra hív bennünket, hogy hittel meglássuk Isten
gondviselő szeretetét életünkben, hogy a mi szívünk is újra eltelhessen
ujjongással és hálaadással mindazért a sok jóért, amit velünk tett, és örömmel
hirdessük mindenkinek, hogy Isten mennyire szeret minket. Mert a hálából fakadó
tanúságtételünk mások számára is megnyitja a kapukat Isten felé.
Feladat a mai napra: Engedjük meg, hogy Jézussal való
kapcsolatunk egyre szorosabbá váljon, egyre mélyebb, szeretet teljesebb legyen.