Mt 6, 19-20
(Mi az, ami maradandó, s mi, ami mulandó életemben?)
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly
rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben
gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek
be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Fogyasztói társadalmunk szakadéka fölött
egyensúlyozó, Istenbe kapaszkodó értékrendünk talán legveszélyesebb kísértése
napjaink túlzásai: a túltermelés, túlkínálat, a felhalmozó életmódra,
kényelemre berendezkedő csábítás. Ember legyen a talpán, aki e bőség zavarában
tényleg csak annyit vesz el, amennyire valóban szüksége van!..Jézus hangja a
kétségbeesés határán felkiáltójelet tapaszt e tanácsra, mely mára felszólítássá
kell, hogy váljon: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincset a földön!..“ Bele sem gondolunk, hogy: „esztelen, még az éjjel visszakérik tőled
lelkedet“. (Lk 12,20) Mi az, ami maradandó életemben? Földi javainkat,
mindent, amit birtokolni vélnénk, könnyen és egy szempillantás alatt
felülírhatja változó világunk. Gondoljunk csak a nemrég történt olaszországi
földrengések összeomló házaira, vagy a néhány évvel ezelőtti, városokat elsöprő
cunami pusztítására. Háború, gazdasági válság, vagy akár egy rosszul felvett
hitel felemésztheti anyagainkat. Ma egyre divatosabbá váltak az olyan
születésnapi, karácsony-húsvéti meglepetések, amelyek élményt ajándékoznak. Még
ebben a beszippantó fogyasztói közegben is ott a kiáltás a valódi értékek után.
Érezzük, hogy az ilyen, és ehhez hasonló „élményeket“ raktározzuk el
legmélyebben, a pénzzel kiválthatatlan, belső lenyomatokat. Mi az, ami
maradandó lesz az életemben? A szeretet és annak cselekedetei: egy közös
kirándulás, egy ölelés, egy meghitt beszélgetés, egy megbocsájtott hiba, a
megajándékozottság érzése, hogy jót tettem, egy tál leves egy rászorulónak.
Istenkapcsolatunkban is megvannak ezek a lelki megállók: egy bensőséges
megosztás, egy mély imaélmény, egy békés lelkigyakorlat. Ne féljünk elcsendesedni,
és a csendben dobogó szívünkre figyelni, s ebből a dobogásból kihallani szívünk
legmélyebb vágyait. Hiszem, hogy nem a
múlt héten kinézett modern számítógép, vagy a régóta áhított bőrcsizma lesz az,
amivel legbelül találkozunk, hanem Isten szeretetre, örömre, békére szólító
hangja, mint ” enyhe szellő
susogása”(1Kir 19,12).
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy megvizsgáljam, hol
tartok, mi a fontos az életemben, hol van a súlypont és merre dől inkább a
mérleg? Ha házasságban élek, megbeszélem a párommal, mire jutottam. Ha
egyedülálló vagyok, legközelebbi lelki beszélgetésemben szót ejtek róla.
Imaszándékomba ma felveszem a világ gazdaságának egyensúlyba kerülését.