Lk 10,17-20 (Örüljetek,
hogy nevetek föl van írva a mennyben)
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza.
„Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Így
válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat
adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn
úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a
gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl
van írva a mennyben.”
A
tanítványok elmentek a misszióba és óriási élménnyel tértek vissza Jézushoz,
mert - amint mondták - nemcsak az történt, hogy az emberek befogadták őket, és
sokan meggyógyultak, hanem még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekik. Nagy
sikerük volt! Jézus is velük örült, mert látta, hogy hitük által megtörik a
gonosz hatalma. „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből”.
De rámutat az öröm lényegére is: „ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek
engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a
mennyben.” Mit jelenthet ez számunkra? Amikor komolyan vettünk Jézus
küldetését, missziós munkánknak pozitív eredménye volt, kicsiben és nagyban
egyaránt. Talán láthattuk, ahogyan egy-egy ember élete megváltozott. Ennek az
eredménynek nemcsak mi magunk örültünk, hanem Jézus is velünk örült. Az tetszik
Jézusnak, ha fejlődünk missziós tevékenykedésünkben és ha missziós munkánk
gyümölcsöző. De számára létezik még ennél is fontosabb szempont: azért örül, ha
egyre több ember kötődik Istenhez, és egyre szorosabb kapcsolatban élünk vele.
Ez az üdvösség, és benne az a lényeg: hogy a nevünk fel van jegyezve az élet
könyvében. Azt kéri tőlünk, hogy azon fáradozzunk, hogy minél több ember neve
fel legyen jegyezve az élet könyvében, azaz, minél több ember odaforduljon és
visszataláljon a Mennyei Atyához.
Feladat a mai napra: Ebben az
örömben élek a mai napon, hogy nevem föl van írva a mennyben.