Lk 10,21-24 (Boldog
a szem, amely látja, amit ti láttok)
Abban az
órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a
szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a
bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így
tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú,
csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a
szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és
király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és
nem hallotta.”
Lukács
evangélista többször említi evangéliumában, hogy Jézus imádkozik. Minden fontos
esemény előtt teszi Jézus ezt. Most pedig nem csak arról ír Lukács, hogy Jézus
az Atyával beszél, hanem mit mond az Atyának. Annyira betöltötte az Atya dicsőítése a Szentlélekben, hogy a körülötte állók is hallották, mi az
imádságának tartalma. Jézus dicsőítette az Atyát, csodálva felfedezte, mi
tetszett az Atyának. Talán a korábbi eseményeken keresztül még jobban
megértette, mi tetszik az Atyának. Az okosak és a bölcsek, ha igazán okosak és
bölcsek lettek volna, fel kellett volna fogniuk Isten küldöttjének a tetteit és
a szavait. Azonban nem ez történt, hanem a kicsinyek ismerték fel Jézust. Jézus
felismerése nem az emberi képességektől függ, hanem Isten ajándéka. Imádsága
után Jézus a tanítványaihoz fordult és megértette velük, hogy ők a boldogok, a
kicsinyek, akiknek az Atya kinyilvánította önmagát. „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.”
Mi is a boldogokhoz tartozunk, mivel láthatjuk Jézust és hallhatjuk őt. Ezért örüljünk a mai
napon és legyünk hálásak mindazért, amit Jézus már kinyilatkoztatott nekünk.
Feladat a mai napra: Jézus hálát ad az Atyának. Adjunk mi is hálát neki
saját szavainkkal: „Áldalak téged, Atyám,
mert....”.