XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. szeptember 30., szombat

Szeptember 30.



Lk 15,25-32                       (Isten mindenkit szeret)
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Sokszor úgy tűnik, hogy kevesebb figyelmet fordítunk az idősebbik fiúra, pedig nagyon fontos megfontolni az ő helyzetét. Az idősebbik fiú nem ment el házúról. Otthon maradt Apjával és segített neki. „Jó fiú” volt. Megpróbálta Atyja akaratát teljesíteni. Mégsem volt boldog. Miért? Nemde az ő döntése volt, hogy otthon marad? Vagy talán azért maradt otthon, mert nem mert ellenszegülni az Atya akaratának? Vagy nem mert saját lábakra állni? Szíve tele van haraggal. Ez akkor derül ki, amikor megtudja, hogy öccse visszatért, és ünnepet ülnek miatta. Nagyon felháborodik, és apjának szemére vetette: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. A fiú tele van keserűséggel és irigységgel. Elhanyagolva és leértékelve érzi magát attól, hogy apja levágatta öccsének a hizlalt borjút. De ezzel rámutat arra, hogy nem szabad döntésből maradt apjával, nem azért, mert szerette apját, hanem azért, mert félt tőle. Nem merte felé kimondani vágyait, még egy gödölyét sem mert kérni tőle, hogy barátaival egyet mulasson. Pedig apja mindig készen állt volna arra, hogy teljesítse vágyát, hiszen minden az övé is volt! Csak ki kellett volna fejeznie kérését. Hányszor fordulhat elő velünk is, hogy tele vagyunk félelemmel, gátlásokkal, és nem merünk azokkal a kegyelmekkel élni, amiket Isten biztosított számunkra. Hamis elképzelésünk van Istenről, ha azt gondoljuk, hogy ő biztosan nem engedné meg nekünk, vagy hogy Istennél nem szabad mulatni. A kérdés nem az, hogy mulathatunk-e vagy sem, hanem az, hogy nélküle vagy vele akarunk mulatni? Nélküle nincs igazi mulatás, csak tékozlás és szenvedély. Vele azonban teljes egészében mindent élvezhetünk, amit ajándékba kaptunk tőle. Hiszen „mindenem a tied” és azért van, hogy élvezhessük életünket és Isten teremtését.
Feladat a mai napra: Ma kifejezem Istennek vágyaimat és engedem, hogy eltöltsön szeretetével.