XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. szeptember 29., péntek

Szeptember 29.



Lk 15,20-24                       (Isten örül annak, aki visszatér hozzá)
Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Milyen megrendítő élmény, amikor mélyen felismerjük, hogy azt a boldogságot, amit eddig oly sok helyen hiába kerestünk, csak Istennél találhatjuk meg. És valóban útra kelünk, elindulunk, mert találkozni akarunk vele. Milyen nehéz azonban ez az útra kelés! Mennyit szoktunk szorongani egy szentgyónás előtt. De a végén rácsodálkozunk az irántunk tanúsított könyörületre és irgalomra, és nagyon jó élménnyel, megkönnyebbülve távozunk. Hányszor fordul elő velünk, hogy azt gondoljuk Istenről, hogy most jól kikapunk tőle, de ő nem büntet meg, mint ahogyan az Atya sem büntette meg visszatérő fiát. Hanem, messziről meglátva, eléje siet, átöleli, megcsókolja, és egyszerűen csak örül annak, hogy visszatért. Az, hogy az Atya őt már messziről meglátta arra utal, hogy amióta elment nem tudott nyugodni. Biztos, hogy minden nap nézte, vajon nem jön-e még vissza. Sosem adta fel fiát, sosem mondott le róla. Szívében, végtelen szeretettel várta fia hazatérését. Épp így vár minket az Isten. Sosem mondott le rólunk és nem is adott fel minket soha. Figyelmesen vár, készen áll fogadásunkra, mert csak egy fontos számára: hogy visszatérünk hozzá és végre együtt lehetünk: Ő velünk és mi Vele.
Feladat a mai napra: Ha ma valaki megszólít, aki egyszer nagyon megbántott, akkor megadom neki a lehetőséget kapcsolatunk újrakezdésére.