XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. február 17., hétfő

Február 17.


Jn 14, 1-3.18-23               (Hozzá megyünk és benne fogunk lakni)
Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Ekkor Júdás – nem az iskarióti – megkérdezte: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.

Az Eucharisztia megalapítása után jön egy hosszú tanítás, Jézus búcsúbeszéde, amiben minden lényeges dolgot elmond és testamentumként a tanítványokra hagy. Es ebben az egyik legfontosabb mondanivalója: Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Mennyire fontos Jézusnak az, hogy ne egyedül térjen vissza az Atyához, hanem embertársaival. Hiszen Isten minden embert saját képmására és hasonlatosságára teremtett, és öröktől fogva közösségre hívta: Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. (Ef 1,10) És Jézus rámutat arra, hogy a teljes közösség feltétele, hogy szeressük Istent és tartsuk meg tanítását. Akkor Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Nem tudunk Istennel másképp teljes közösségben lenni, csak úgy, ha szívből azt akarjuk, amit ő, és tettekre váltjuk életünkben Jézus tanítását. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, hogy akarom-e azt? Akarok-e teljes akarat-egységben lenni az Atyával? Akarok-e lemondani saját elképzeléseimről, hogy elfogadjam Isten szuverenitását életemben? És a kisördög szívesen kihasználja a lehetőséget arra, hogy ezt az akarat-egységet egy nagy lemondásnak tüntesse fel, amiben szinte úgy tűnik, hogy én megszűnök létezni. De ez kísértés! Nem erről van szó. Amint egy házasság is csak úgy lehet harmonikus és teljes, ha mind a két házastárs ugyanazt akarja, és egy irányba húz, és közben mégse szűnik meg létezni semelyikük sem, ugyanúgy az Istennel való egységben is akkor válunk teljessé és boldoggá, ha felfedezzük lényünk legmélyén, hogy amit Isten akar, az az, amire én is a szívem legmélyén vágyom. Istenben igazi otthonra, békére, beteljesedésre és szabadságra találok.
Feladat a mai napra: Szemlélem a közösségre való meghívást, és elbeszélgetek Jézussal kételyeimről és félelmeimről. Engedjem meg neki, hogy rámutasson az igazságra, ami bensőleg szabaddá tesz.