Jn 6, 1-15 („Honnan veszünk kenyeret?”)
Jézus
ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván Nagy tömeg követte, mert látták
a betegeken végbevitt csodajeleket. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a
tanítványaival.
Közel
volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy
sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy
legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis
tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz
dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte
Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és
két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”
Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám
szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta
a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy
kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér
maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a
csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta,
akinek el kell jönnie a világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni,
erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Múlt héten, Jn ötödik fejezetében arról
elmélkedtünk, hogy Jézus az Isten fia,
aki az Atyával együtt munkálkodik az emberek javára. A hatodik fejezetet ismét
csodával vezeti be, mellyel meghatározza ennek a fejezetnek a mondanivalóját.
Most a csodálatos kenyérszaporítás történik, melyről minden evangéliumban
olvashatunk. Mégis, miközben a szinoptikus evangéliumokban azon van a hangsúly,
hogy Jézus a tanítványokat is bevonja a csodába, őket hagyja cselekedni, itt
Jézus maga az, aki cselekszik. Szüksége van a tanítványok közreműködésére és
leleményességére, de amikor Fülöptől azt kérdezi: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte,
mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. A szinoptikusokkal ellentétben, itt nem a tanítványok,
hanem Jézus maga osztja ki a kenyeret és a halat. János ezzel rá akar mutatni
arra, hogy Jézus a Messiás. Saját személyében megmutatkozik a gondviselő Isten.
Az emberek ezt fölismerték és erőszakkal meg akarták tenni királynak. De Jézus
egyedül visszavonult. Ő nem földi értelemben akar király lenni az emberek
számára, ellenben azt akarja, hogy az emberek higgyenek benne, hogy Ő a
mindenség királya, aki szereti népét és gondoskodik róla. Mit jelent ez
számomra? Hiszek és úgy élek, hogy Isten a gondomat viselheti?
Feladat a mai napra: Amikor valamire keresem
a megoldást, Jézussal is átbeszélem, és kérem őt, hogy adjon nekem belátást.