XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 12., kedd

Augusztus 12.



Zsolt 34,6-9                       (Kiszabadulás élménye)

Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.

Hogyan tudjuk jól megismerni az Istent? Saját életemben fontos pillanat volt, amikor rádöbbentem arra, hogy annak dacára, hogy kicsi korom óta katolikus hitben nevelkedtem és sok mindent tudtam az Istenről, azt kellett bevallanom magam és az Isten előtt: hogy nem ismerlek, Uram! Az amit ismertem tőled, még nagyon csekély, elégtelen ahhoz, hogy boldoggá tudjál tenni. És arra kértem őt, Uram, engedd, hogy jobban megismerjelek! S ezen az úton odavezetett, hogy a Szentíráson és a testvérek tanúságtételén keresztül kitáguljon a látásköröm. A mai idézet a 34. Zsoltárból is ilyen agytágító, amikor Dávid arra szólít fel minket: Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. Lehet, hogy én ilyet még nem tapasztaltam, de egy másik ember igen. És ha egy másik ember megtapasztalta Isten szabadító erejét és jóságát, akkor bizony nekem is lehetséges ez! Ill. milyen fontos az, hogy magunk is tudatosítsuk, miért hiszünk Istenben, miért bízunk benne? Legtöbbször azért, mert már sokszor megtapasztaltuk Isten szeretetét. De miként tapasztaltam ezt meg? Milyen fontos lehet mások számára, ha ezt szavakba tudnám önteni, mert így lehetőséget adok nekik arra, hogy Istent megint más szemszögből megismerjék. Dávidról magunk elé képzelhetjük azt a momentumot, amikor az udvarnokok felismerték őt, lelepleződött, és világosan megértette, hogy itt is veszélyben van az élete. Mit tegyen? Hogyan meneküljön meg épségben ebből a szituációból? Hiszen itt áll színről színre az oroszlán előtt barlangjában. A zsoltárból tudjuk meg, hogy ekkor, ebben a szorongattatásban az Úrhoz kiáltott. És az Úr megihlette őt azzal, hogy őrültséget színleljen. S ebben észre vette, hogy az „őrültség” mintegy védőfal volt, amit az Úr angyala emelt számára, hogy körülvegye és oltalmazza az igazat. Fantasztikus élmény lehetett ez Dávid számára, amiért nem tud mást kiáltani mint ezt: Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül. Mintha azt mondaná nekünk: ne féljetek! Keressétek az Urat teljes szívből! Nem fogtok csalódni! Hallgassatok a benső hangotokra, Isten megsúgja nektek, hogy miként cselekedjetek, ha bajban vagyok! Ha nekem segített az Úr, akkor nektek is segíteni fog, mert ti is kedvesek vagytok az Úr előtt.
Feladat a mai napra:  A mai napon Isten jelenlétét keresem az igéjében, az engem körülvevő személyekben, belső intuícióimban, a körülményekben, a nap történéseiben. Ízleljük és lássuk meg mindebben, milyen jóságos az Úr!