Zsolt 34,6-9 (Kiszabadulás élménye)
Nézzetek
rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Lám, egy
szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Az Úr
angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Ízleljétek
és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Hogyan tudjuk jól
megismerni az Istent? Saját életemben fontos pillanat volt, amikor rádöbbentem
arra, hogy annak dacára, hogy kicsi korom óta katolikus hitben nevelkedtem és
sok mindent tudtam az Istenről, azt kellett bevallanom magam és az Isten előtt:
hogy nem ismerlek, Uram! Az amit ismertem tőled, még nagyon csekély, elégtelen
ahhoz, hogy boldoggá tudjál tenni. És arra kértem őt, Uram, engedd, hogy jobban
megismerjelek! S ezen az úton odavezetett, hogy a Szentíráson és a testvérek
tanúságtételén keresztül kitáguljon a látásköröm. A mai idézet a 34. Zsoltárból
is ilyen agytágító, amikor Dávid arra szólít fel minket: Nézzetek
rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. Lám, egy szegény
kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. Lehet, hogy én ilyet
még nem tapasztaltam, de egy másik ember igen. És ha egy másik ember
megtapasztalta Isten szabadító erejét és jóságát, akkor bizony nekem is
lehetséges ez! Ill. milyen fontos az, hogy magunk is tudatosítsuk, miért
hiszünk Istenben, miért bízunk benne? Legtöbbször azért, mert már sokszor
megtapasztaltuk Isten szeretetét. De miként tapasztaltam ezt meg? Milyen fontos
lehet mások számára, ha ezt szavakba tudnám önteni, mert így lehetőséget adok
nekik arra, hogy Istent megint más szemszögből megismerjék. Dávidról magunk elé
képzelhetjük azt a momentumot, amikor az udvarnokok felismerték őt,
lelepleződött, és világosan megértette, hogy itt is veszélyben van az élete.
Mit tegyen? Hogyan meneküljön meg épségben ebből a szituációból? Hiszen itt áll
színről színre az oroszlán előtt barlangjában. A zsoltárból tudjuk meg, hogy
ekkor, ebben a szorongattatásban az Úrhoz kiáltott. És az Úr megihlette őt
azzal, hogy őrültséget színleljen. S ebben észre vette, hogy az „őrültség”
mintegy védőfal volt, amit az Úr angyala emelt számára, hogy körülvegye és
oltalmazza az igazat. Fantasztikus élmény lehetett ez Dávid számára, amiért nem
tud mást kiáltani mint ezt: Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog
az ember, ki hozzá menekül. Mintha azt mondaná nekünk: ne féljetek! Keressétek
az Urat teljes szívből! Nem fogtok csalódni! Hallgassatok a benső hangotokra,
Isten megsúgja nektek, hogy miként cselekedjetek, ha bajban vagyok! Ha nekem
segített az Úr, akkor nektek is segíteni fog, mert ti is kedvesek vagytok az Úr
előtt.
Feladat a mai napra: A mai napon
Isten jelenlétét keresem az igéjében, az engem körülvevő személyekben, belső
intuícióimban, a körülményekben, a nap történéseiben. Ízleljük és lássuk meg
mindebben, milyen jóságos az Úr!