XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 13., szerda

Augusztus 13.



Zsolt 34,10-12                   (Féljétek az Urat, ti szentjei!)

Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt.
A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.
Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.

Amint fönt már említettem, a 34. zsoltár egy tanítózsoltár is. Dávid számára Isten jelenléte az életében fontos, életet mentő élménye lett. Nem tudja elképzelni életét Isten nélkül. Nem azért volt Isten olyan jóságos hozzá, mert Dávid olyan szent ember lett volna, aki sosem vétkezett. Tudjuk, hogy Dávid is elég sok bűnt, sőt súlyos bűnt követett el életében. De volt benne egy alapmagatartása: az istenfélelem. Isten számára nem csupán egy földön túli, felhők fölött lebegő, ismeretlen lény volt, akinek meg kell tartani a parancsokat, akitől félni, rettegni kell. Zsoltáraiban világosan kiderül az, hogy Isten számára egy konkrét személy, egy hozzá közel álló isteni személy, aki olyan mint egy atya, vagy mint egy jó barát. Aki nagyobb nála, de mégis oltalmában van. Ezekben a versekben bátorítani akar minket: Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt. A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek. Bárcsak te is mernél teljesen az Úrra hagyatkozni! Igazából mit értünk istenfélelem alatt? A Magyar Katolikus Lexikon így határozza meg: az istenfélelem „természetes erény, az értelem meghajlása a természetes erkölcsi törvény alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet. A teljes élet jutalmazása v. büntetése a fölfoghatatlan, az „egészen más”, a „Szent” joga, akit az ember nem érthet meg, de föltétlenül tisztelnie és félnie kell (örök élet). Az istenfélelem a vallásosság társerénye. Ellentétes víciuma a vakmerőség. - 2. a Szentlélek hét ajándékának egyike, természetfölötti erény, mely rendezetté teszi a lélekben a szeretetet.”[1] S egyben rendezetté teszi bennünk az Istennel való kapcsolatunkat is. Jézus igazából az istenfélelem erényére utal, amikor azt mondja: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A lélekben szegény az az ember, aki ismeri kicsiségét, gyengeségét, gyarlóságát, de gyermeki bizalommal teljesen az Isten tenyerébe tudja helyezni magát, el tud fogadni tőle mindent: jót és rosszat egyaránt. Nem akar nagyobb, okosabb lenni Istennél, hanem elfogadja Isten, élete alkotójának fennhatóságát.
Feladat a mai napra: Hogyan van jelen életemben az istenfélelem? Hogyan viszonyulok Istenhez? Kérem a Szentlelket, hogy erősítse meg bennem az istenfélelem erényét.