XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. október 29., szerda

Október 29.



Jn 17, 1-3     (Az élő tudásán növekszik és fejlődik az életünket )

E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.
Minden életnek időre van szüksége a fejlődéshez. Különösképpen ahhoz van szükség időre, hogy növekedni tudjunk a szeretetben. Amikor Jézus imádkozik az Atyaistennel mindig egy mély szeretet van köztük és támogatják egymást. Ha megnézzük milyen módon élt Jézus, hogyan szeretett minket, akkor észrevesszük kivel élt, kivel imádkozott. „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van." (Jn 8,29). Van egy mondás: „senki sem tanácsolhat neked többet, mint amit ő maga él”. Jézus akarta, hogy ismerjük meg az Atyát, mert az Isten ismerete által találjuk meg az örök életet, ami növekszik és fejlődik bennünk. 
Ugyanúgy, ahogy egy magzat az anyja méhében táplálkozik, növekszik és fejlődik az étel által, amit az anyja neki ad a köldökzsinóron keresztül; vagy ahogyan a gyermeknek, amelynek szüksége van egy családra, vagy ahogyan a halnak a szüksége van vízre; erre az élő tudásra van szükségünk ahhoz, hogy növekedjünk és fejlődjünk az életünkben. Amikor belépünk a világba, az a kaland vár ránk, hogy megismerjük Isten; és Ő hagyja is azt, hogy megtaláljuk. Amikor egyszer Budapest utcáin gyalogoltam, közben elgondolkodtam az emberekről, mire van szükségük és elkezdtem beszélgetni csendesen Jézussal arról, mi történt, milyen volt ez a nap. Jézus, mit gondolsz erről, mit csinálunk, mely lépés jól lenni tenni? És kinyitottam előtte a szívemet. Lépésről lépésre éreztem, amint a szívemet és egész testemet egy mély béke és szeretet töltötte el, a sietség és a gondolkodás eltűnt; éreztem, hogy Jézus bennem van kegyeleme által. Közben elmentem egy csendes parkba, leültem. Jézus megerősítette életemet és a szeretetemet, megízlelhettem Jézus szeretetét és észrevettem, milyen módon tekint az életemre és minden ember életére. Csak egy szót mondott a szívemben: veled Vagyok! Éreztem, hogy Jézus jelenlétben szeretet volt, békesség, türelem, elfogadás. Nem tudom menyit idő voltam ott a parkban, de a legfontosabb az volt, hogy Jézus jelen volt a kegyelmével. Ezt tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa: „A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú" ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat.” (KEK 1997).
Feladat a mai napra: Ezen a napon, mit szeretnél tenni, hogy a növekedni tudjál Jézus ismeretében? Írd Isten igéjét egy kis papírra és vidd el magáddal ahová mész, tartsd a zsebedben, hogy többször eszedbe jusson.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma