Napi elmélkedéshez: Lk 1,44; Lk 8,44-48
Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a
magzat.
Ekkor egy asszony, aki
tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de
senki sem tudta meggyógyítani, odament, hátulról megérintette a ruhája
szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és
tolong körülötted! De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem,
hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat
észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép
előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus
pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!
Ezen a héten különféle emberekkel
találkozhattunk. Megfigyelhettük magunkban, mit is váltott ki belőlünk csupán
az a tény, hogy megláttuk, meghallottuk köszöntését, érintkeztünk egymással.
Biztosan minden ember más és mást vált ki. Van, aki idegenkedést, van, aki mély
örömöt, van, aki agressziót vagy izgatottságot. Más az, amikor olyan emberrel
találkozunk, aki számunkra tényleg az Isten embere, és más, amikor olyannal
találkozunk, aki be van zárkózva saját szubjektív, önző világába.
Átgondolhatjuk, mitől más számunkra Isten emberével való találkozás mint egy a
maga kis világában élő emberrel? Ez lehet olyasmi, amit Erzsébet úgy fejez ki: Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva
mozdult meg méhemben a magzat. Valami megmozdul bennünk. Gyönyörűen
látszik a vérfolyásos asszonynál, hogy csupán a Jézussal való találkozás,
ruhája szegélyének megérintése azonnal hatással van rá, elállt a vérzése. Ezt
tapasztalhatjuk az imában is, amikor Istennel találkozunk: azonnal „eláll
vérzésünk”, azaz, eláll rosszkedvünk, békétlenségünk, elszáll haragunk,
morcosságunk… Megmozdul bennünk az élet, újra erőre kapunk, felegyenesedünk,
helyre áll bennünk önértékelésünk, szeretetképességünk,… De mindez akkor is
megtörténik, amikor Isten emberével találkozunk. Sőt, másokkal is megtörténhet,
amikor velünk találkoznak, amikor számukra Isten emberévé válunk. Mit is jelent
útkészítőnek lennem mások számára? Talán azzal a képpel is lehet kifejezni,
hogy Isten csatornájává válni, amin keresztül mások felé áradhat Isten szeretete,
könyörületessége, gyengédsége, szelídsége. Egyetlen dolgom: hogy ne álljak
útjában.
Feladat a mai napra: Eldöntöm, milyen módon szeretnék ma „Isten
csatornája” lenni mások számára. Mit szeretnék ma továbbítani: szeretetet,
önzetlenséget, vidámságot, elfogadást, meghallgatást, könyörületességet,
szelídséget, gyöngédséget,…?
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem
a napomat. Milyen találkozások adódtak? Hogyan találkoztam Istennel? Ki számára
lehettem ma Isten embere? Mit sikerült érzékeltetnem? Volt-e olyan találkozás,
ami nem sikerült jól? Esetleg hol hibáztam, vagy hol hibázott az, akivel együtt
voltam? Mit szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító
kegyelmét. Lezárom napomat hálaadással.