XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 12., péntek

December 12.



Napi elmélkedéshez:       Lk 1,44; Lk 8,44-48

Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.
Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! 

Ezen a héten különféle emberekkel találkozhattunk. Megfigyelhettük magunkban, mit is váltott ki belőlünk csupán az a tény, hogy megláttuk, meghallottuk köszöntését, érintkeztünk egymással. Biztosan minden ember más és mást vált ki. Van, aki idegenkedést, van, aki mély örömöt, van, aki agressziót vagy izgatottságot. Más az, amikor olyan emberrel találkozunk, aki számunkra tényleg az Isten embere, és más, amikor olyannal találkozunk, aki be van zárkózva saját szubjektív, önző világába. Átgondolhatjuk, mitől más számunkra Isten emberével való találkozás mint egy a maga kis világában élő emberrel? Ez lehet olyasmi, amit Erzsébet úgy fejez ki: Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Valami megmozdul bennünk. Gyönyörűen látszik a vérfolyásos asszonynál, hogy csupán a Jézussal való találkozás, ruhája szegélyének megérintése azonnal hatással van rá, elállt a vérzése. Ezt tapasztalhatjuk az imában is, amikor Istennel találkozunk: azonnal „eláll vérzésünk”, azaz, eláll rosszkedvünk, békétlenségünk, elszáll haragunk, morcosságunk… Megmozdul bennünk az élet, újra erőre kapunk, felegyenesedünk, helyre áll bennünk önértékelésünk, szeretetképességünk,… De mindez akkor is megtörténik, amikor Isten emberével találkozunk. Sőt, másokkal is megtörténhet, amikor velünk találkoznak, amikor számukra Isten emberévé válunk. Mit is jelent útkészítőnek lennem mások számára? Talán azzal a képpel is lehet kifejezni, hogy Isten csatornájává válni, amin keresztül mások felé áradhat Isten szeretete, könyörületessége, gyengédsége, szelídsége. Egyetlen dolgom: hogy ne álljak útjában.
Feladat a mai napra: Eldöntöm, milyen módon szeretnék ma „Isten csatornája” lenni mások számára. Mit szeretnék ma továbbítani: szeretetet, önzetlenséget, vidámságot, elfogadást, meghallgatást, könyörületességet, szelídséget, gyöngédséget,…?
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem a napomat. Milyen találkozások adódtak? Hogyan találkoztam Istennel? Ki számára lehettem ma Isten embere? Mit sikerült érzékeltetnem? Volt-e olyan találkozás, ami nem sikerült jól? Esetleg hol hibáztam, vagy hol hibázott az, akivel együtt voltam? Mit szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Lezárom napomat hálaadással.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma