XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 22., hétfő

December 22.



Lk 1,71-75                       (félelmet nem ismerve szolgáljunk neki)

Megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.

Zakariás imádsága, az úgy nevezett Benedictus, belekerült a zsolozsmába. Minden reggeli dicséretben imádkozzuk. Így nap mint nap meghív minket arra, hogy Isten színe előtt éljünk: „járjunk előtte napról napra, amíg élünk.” És megmondja, milyen módon élhetünk színe előtt: szentségben és igazságban. Isten megváltó műve lehetővé tette, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.” Bár feltehetjük magunkban a kérdést: Ki az ellenségünk? Mitől, kitől szoktunk félni? Bizony a félelemnek sok arcát sorolhatnánk fel, mélyebben viszont mindannyiunkban ott rejtőzik a haláltól való a félelem. És az élet, életünk ellensége nem más, mint a gonosz, a sátán. Ettől az ellenségtől azonban csak Isten tudott megszabadítani. Ezért karácsonyt mindig a húsvéti misztérium fényében ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által üdvösséget szerezett nekünk. Ahhoz pedig szükség volt megtestesülésre, mert minden tekintetben hasonlóvá akart lenni hozzánk, emberekhez: „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit.” (Zsid 2,14-17) Jézus megtestesülésében magát a félelmet is megosztotta velünk, mint az emberhez tartozó érzést, ahogyan ezt pl. a Getszemáni kértben láthatjuk. A félelem azonban nem vett rajta erőt, mivel teljesen az Atyára tudta magát rábízni. Isten színe előtt, szerető tekintete alatt élve és egyre jobban a szeretetére bízva magunkat, egyre kevésbe fog ránk hatni a félelem, hanem egyre szabadabbak leszünk, hogy Istennek szolgálatot teljesítsünk.
Feladat a mai napra: Az előttem lévő ünnepekre tekintve átgondolom, vajon van-e valami/valaki, amitől/akitől félek. Elbeszélgetek erről Jézussal, és kérem, hogy mutassa meg, mi segíthet abban, hogy leküzdjem ezt a félelmet.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma