XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 23., kedd

December 23.



Lk 1,76-77; Mk 2,3-10  (az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára)

Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük.

Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment.

A Beneditus mai része az újszülött gyermek, Zakariás fiának, Jánosnak prófétai küldetéséről beszél, ahogyan azt a korábbi próféták már megjövendöltek. „Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is” (Mal 3,1). Az adventi liturgiában már többször találkozhattunk Keresztelő János alakjával, aki Jézusra, mint az eljövendő Messiásra, mutat rá. Így a harmadik adventi vasárnapon hallottuk, hogy „János így tett tanúságot: 'Nem én vagyok a Messiás. …  »A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját«, amint Izajás próféta mondta'” (Jn 1,19.23). János életében, tetteiben valósult meg az, amit édesapja erőre mondott. János azáltal az üdvösség ismeretére tanította nemzetét, hogy Jézusra mutatott, mint a Messiásra, mint az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. (vö. Jn 1,29). János elvezette tanítványait az Egyetlenhez, aki meg tudja bocsátani bűneinket: Jézushoz, az Emberfiához, akinek van hatalma a földön a bűnök megbocsátására. És milyen nagy ajándéka ez számunkra, amit csak Isten tud és akar nekünk adni: az újjászületést Isten megbocsátó szeretetében. Ez pedig nagyobb minden testi gyógyulásnál. Fogadjuk el e nagy ajándékot és éljünk vele, hagyjuk, hogy Jézus - az Egyház által – mindig újra mondja nekünk: „Fiam, lányom bűneid bocsánatot nyertek.”
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogy kivel lenne jó még karácsony előtt megbékülni, vagy kinek szeretném Isten megbocsátó szeretetét kifejezni.