Lk 1,76-77; Mk 2,3-10 (az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára)
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának
fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség
ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük.
Közben hoztak egy bénát,
négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a
tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket
látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány
írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy
beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?”
Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban?
- kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek -
vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az
Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a
bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt,
fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment.
A Beneditus mai része
az újszülött
gyermek, Zakariás fiának, Jánosnak prófétai
küldetéséről beszél, ahogyan azt a korábbi próféták
már megjövendöltek. „Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat
színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a
szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is” (Mal 3,1). Az adventi
liturgiában már többször találkozhattunk Keresztelő János alakjával, aki
Jézusra, mint az eljövendő Messiásra, mutat rá. Így a harmadik adventi
vasárnapon hallottuk, hogy „János így tett tanúságot: 'Nem én vagyok a
Messiás. … »A pusztában kiáltó szó
vagyok: Egyengessétek az Úr útját«, amint Izajás próféta mondta'” (Jn
1,19.23). János életében, tetteiben valósult meg az, amit édesapja erőre
mondott. János azáltal az üdvösség
ismeretére tanította
nemzetét, hogy Jézusra mutatott, mint a Messiásra, mint az Isten Bárányára,
aki elveszi a világ bűneit. (vö. Jn 1,29). János elvezette tanítványait az Egyetlenhez,
aki meg tudja bocsátani bűneinket: Jézushoz, az Emberfiához, akinek van hatalma a földön a
bűnök megbocsátására.
És milyen nagy ajándéka ez számunkra, amit csak Isten tud és akar nekünk adni:
az újjászületést Isten megbocsátó szeretetében. Ez pedig nagyobb minden testi
gyógyulásnál. Fogadjuk el e nagy ajándékot és éljünk vele, hagyjuk, hogy Jézus
- az Egyház által – mindig újra mondja nekünk: „Fiam, lányom bűneid
bocsánatot nyertek.”
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogy kivel lenne jó még
karácsony előtt megbékülni, vagy kinek szeretném Isten megbocsátó szeretetét
kifejezni.