XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 26., péntek

December 26.



Lk2,14-19    („Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”)

Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
Egyszer olvastam, hogy Kalkuttai Boldog Teréz anya Indiában talált a szemétdombon egy sebekkel borított hajléktalant, aki már várta a halált. Elkezdte a hajléktalan sebeit gyógyítani. A férfi meglepődött, mert azt érezte, hogy élete nem fontos, minek élni? Kalkuttai Teréz anya kérdezte tőle, hogy hisz-e Istenben? Ő azt válaszolta, hogy nem. De ha van, akkor olyannak kell lennie, mint Ön!
Sokszor nem érdekel minket, vagy nem szeretjük látni az emberek szegénységét, és a sajátunkat sem, hogy vannak határaink, traumáink és sebeink, stb. Általában inkább elutasítjuk vagy beburkolózunk. Ennek ellenére, az angyalok az mondtak: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Az kérdeztem Istentől egy esti imában: komolyan, szeretsz bennünket, embereket, úgy amint vagyunk, a rossz és jó oldalunkkal együtt?  Láttam, hogy az életemet nagyon szerette és éppen ez a szeretet meggyógyította a sebeimet és tanított engem arra, hogy elfogadjam magamat, olyannak amilyen vagyok. Lukacs evangéliumában olvasható, hogy a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Igen, én láttam saját életemben és azoknak életében, akik engedik, hogy Isten megmutassa, mennyire szeret minket, hogy Isten ígérete beteljesült. Jézus, Isten fia ember akart lenni, közöttünk akart élni. Ő ugyanúgy szűkölködött, szenvedett és örvendezett, mint mi. Mária, aki, „meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette”, a mai napon tanítson minket alázatosnak lenni, mivel emberek vagyunk és nem szuper emberek, akiknek semmire sincs szükségük. Mint Mária meg tudjuk érezni, hogy Isten mennyire szerelmes belénk. Isten fia, Jézus megszületett érted, értünk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn 3, 16).
Feladat a mai napra: Szemléld saját életedet és másokét, milyen sérüléseket gyógyított meg az Isten a szeretetével? Milyen helyzetekben kéri az Isten, hogy fogadd be őt és működj vele együtt?