Iz 9,1-6; Lk 2, 6-14 (Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus)
A nép,
amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában
laknak, azoknak nagy világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő
örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak
örülni, s ahogy akkor örülnek, mikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a
vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetörted, mint Midián idejében.
Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az
uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke
Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid
trónján és királyságában, amelyet a jog és az igazság által megerősít és
megszilárdít mostantól fogva mindörökké. Ezt teszi a Seregek Urának féltő
szeretete.
Amíg ott
tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta,
elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet
a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat
őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk:
„Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek
a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”
A fiatalokkal való
találkozás után hazafele jövet, amikor gyalogoltam az utcán elérkeztem a Szabadság
térre és elkezdtem körülnézni. Három dolog keltette fel figyelmemet, a szovjet
emlékmű, az angyal szobor, ami a megölt zsidók emlékére épült és mellette a
Betlehem. Megálltam a Betlehemmel szemben, szemléltem, és elkezdtem beszélgetni
Jézussal: Te valóban emberré lettél és nekünk akartad adni az igazi szabadságot.
De miért ilyen szegényként és hatalom nélkül jöttél? Szegénységedben jelenik
meg Isten szeretete, ami szabaddá teszi az embereket. De manapság
észrevesszük-e azt, hogy amikor eljössz hozzánk az a valódi szabadság? Amikor hallgatom
a híreket, látom, hogy sok nehéz helyzetben élő ember van, de azt is láttam,
hogy azok, akik megnyitották a szívüket a szeretet és Isten felé, azok fel
tudtak állni a szenvedéseikből és fájdalmukból, lassacskán meg tudták bocsátani
az életükben kapott sebeket és lépésről lépésre emberségesebbek és szabadabbak lettek.
Tovább szemlélve a
Betlehemet, eszembe jutott, a pásztorokról szóló idézet. Az angyalok a
pásztoroknak szóltak, akik szegények voltak, hogy „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek”. Ők megnyitották a
szívüket e hír hallatán és látták, hogy az angyalok igazat beszéltek. Visszaemlékszem
egy kis hegyek közti, szegény faluban végzett missziós munkámra Venezuelában.
Ott megismertem egy fiatal lányt, aki elkezdett járni a hittan csoportunkba.
Anyja nem akarta őt vállalni, ezért amikor megszületett egy barlangban hagyta. A
szomszédok találtak rá és megmentették. Azt mondta nekem, hogy milyen nehéz volt
egy barlangban, elhagyatva, szeretet nélkül megszületni. Egyik karácsonyi lelkigyakorlaton
azt mondta, hogy nagyon segített neki megérteni, hogy Jézus szegénységben és
barlangban született és nem szégyellte szegénységét. Amikor ezt mesélte elsírta
magát, mert úgy érezte, hogy Jézus megérti őt, mert ő is gyerek és szegény
volt. Attól kezdve növekedett, gyógyultak sebei és nem törődött a többiek
véleményével, lassan-lassan felszabadult és javult az önértékelése. Úgy érezte,
hogy Jézus nem csak a jászol emlékében maradt, hanem ez a kép felszabadította őt
a szegénységtől való félelem és az emberek elutasítása alól.
Mert se a külső nem számit, sem a siker, se nem a
szegénység vagy a gazdagság, sem bármi hatalom az, ami minket emberré tesz,
hanem az identitásunk: hogy Isten gyermeke vagyunk, nem csak ember, hanem Isten
is. Jézus szegénnyé vált azért, hogy más gazdagságot adjon nekem, az Övét, hogy
Isten szeretete bennünk éljen. „Hiszen
ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek
szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” (2 Kor
8,9). Szolgává
lett, hogy megszabadítson engem a hatalomvágytól. Tiszta volt, hogy minket is
tiszta szívűvé tegyen.
Ha megkérdezem magamat, hogy mi volt az értelme
annak, hogy Jézus emberré lett, a válasz az, hogy én. Én vagyok az értelme. Ebben
erősít meg engem az Úr. És újra felépít minket, amikor megengedjük neki, hogy
belépjen az életünkbe. Ez a karácsony segítsen minket abban, hogy szemléljük az
emberré válás misztériumát, és Ő legyen számunkra az út, igazság és az élet. Ő
legyen számunkra a fényünk és az örömünk.
Feladat a mai napra: Amikor a fenyőfát díszíted és alá helyezed a Betlehemet,
a jászolban fekvő kis Jézust, kérdezd meg Jézustól, hogyan készítsd el ezt a
Betlehemet a szívedben.