XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 25., csütörtök

December 25.



Iz 9,1-6; Lk 2, 6-14        (Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus)

A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, mikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetörted, mint Midián idejében. Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet a jog és az igazság által megerősít és megszilárdít mostantól fogva mindörökké. Ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta, elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

A fiatalokkal való találkozás után hazafele jövet, amikor gyalogoltam az utcán elérkeztem a Szabadság térre és elkezdtem körülnézni. Három dolog keltette fel figyelmemet, a szovjet emlékmű, az angyal szobor, ami a megölt zsidók emlékére épült és mellette a Betlehem. Megálltam a Betlehemmel szemben, szemléltem, és elkezdtem beszélgetni Jézussal: Te valóban emberré lettél és nekünk akartad adni az igazi szabadságot. De miért ilyen szegényként és hatalom nélkül jöttél? Szegénységedben jelenik meg Isten szeretete, ami szabaddá teszi az embereket. De manapság észrevesszük-e azt, hogy amikor eljössz hozzánk az a valódi szabadság? Amikor hallgatom a híreket, látom, hogy sok nehéz helyzetben élő ember van, de azt is láttam, hogy azok, akik megnyitották a szívüket a szeretet és Isten felé, azok fel tudtak állni a szenvedéseikből és fájdalmukból, lassacskán meg tudták bocsátani az életükben kapott sebeket és lépésről lépésre emberségesebbek és szabadabbak lettek.
Tovább szemlélve a Betlehemet, eszembe jutott, a pásztorokról szóló idézet. Az angyalok a pásztoroknak szóltak, akik szegények voltak, hogy „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek”. Ők megnyitották a szívüket e hír hallatán és látták, hogy az angyalok igazat beszéltek. Visszaemlékszem egy kis hegyek közti, szegény faluban végzett missziós munkámra Venezuelában. Ott megismertem egy fiatal lányt, aki elkezdett járni a hittan csoportunkba. Anyja nem akarta őt vállalni, ezért amikor megszületett egy barlangban hagyta. A szomszédok találtak rá és megmentették. Azt mondta nekem, hogy milyen nehéz volt egy barlangban, elhagyatva, szeretet nélkül megszületni. Egyik karácsonyi lelkigyakorlaton azt mondta, hogy nagyon segített neki megérteni, hogy Jézus szegénységben és barlangban született és nem szégyellte szegénységét. Amikor ezt mesélte elsírta magát, mert úgy érezte, hogy Jézus megérti őt, mert ő is gyerek és szegény volt. Attól kezdve növekedett, gyógyultak sebei és nem törődött a többiek véleményével, lassan-lassan felszabadult és javult az önértékelése. Úgy érezte, hogy Jézus nem csak a jászol emlékében maradt, hanem ez a kép felszabadította őt a szegénységtől való félelem és az emberek elutasítása alól.
Mert se a külső nem számit, sem a siker, se nem a szegénység vagy a gazdagság, sem bármi hatalom az, ami minket emberré tesz, hanem az identitásunk: hogy Isten gyermeke vagyunk, nem csak ember, hanem Isten is. Jézus szegénnyé vált azért, hogy más gazdagságot adjon nekem, az Övét, hogy Isten szeretete bennünk éljen. „Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” (2 Kor 8,9). Szolgává lett, hogy megszabadítson engem a hatalomvágytól. Tiszta volt, hogy minket is tiszta szívűvé tegyen.
Ha megkérdezem magamat, hogy mi volt az értelme annak, hogy Jézus emberré lett, a válasz az, hogy én. Én vagyok az értelme. Ebben erősít meg engem az Úr. És újra felépít minket, amikor megengedjük neki, hogy belépjen az életünkbe. Ez a karácsony segítsen minket abban, hogy szemléljük az emberré válás misztériumát, és Ő legyen számunkra az út, igazság és az élet. Ő legyen számunkra a fényünk és az örömünk.
Feladat a mai napra: Amikor a fenyőfát díszíted és alá helyezed a Betlehemet, a jászolban fekvő kis Jézust, kérdezd meg Jézustól, hogyan készítsd el ezt a Betlehemet a szívedben.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma