XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 28., vasárnap

December 28.


Sir 3,3-7; Kol 3,12-21; Lk 2,22-40

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatni. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és magasztalta Istent.
A karácsonyi idő meghív minket arra, hogy szemléljük Isten szeretetét, aki értünk emberré lett. Az egyház nyolc napig ünnepeli a megtestesülés misztériumát a liturgiában, újra meg újra szemlélve azt a csodát, hogy Isten emberré lett. Sokat segíthet nekünk, ha imádságunkban egy szentképet, betlehemet teszünk magunk elé, vagy ha a közelünkben lévő újszülött csecsemőt szemlélünk. Isten is felvállalta az újszülött gyermek életét, a vele járó szegénységet, tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot. Rábízta magát az emberekre, Máriára és Józsefre, hogy gondoskodjanak róla, felneveljék. Elfogadott mindent, ami ezzel együtt járt, pl. hogy eleget tegyenek a vallási előírásoknak, ahogy a mai evangéliumban olvassuk, hogy bemutassák őt az Úrnak a templomban, bemutatva két gerlét vagy galambfiókát tisztulási áldozatul. Isten egy családon keresztül akarta kinyilatkoztatni arcát: egyszülött Fiában, és szüleiben, Máriában és Józsefben. Isten atyai és anyai arcát, de az újszülöttben megnyilvánuló ártatlan arcát is. Hiszen az Isten nem egy távoli, felhők felett lebegő, megfoghatatlan lény, aki az embereken uralkodik. Le akarta rövidíteni ezt a távolságot azáltal, hogy megfoghatóvá tette magát egyszülött Fiában. Engedte, hogy az agg Simeon a karjába vegye, hogy Szűz Mária megszoptassa, hogy József magához ölelje… Mindegyikük ebben az emberi tapintásban valamit mélyen megtapinthatott Isten misztériumából. És a szívük dicsőítő dalra fakadt.
Feladat a mai napra: Szakítsunk időt arra, hogy szemléljük a Szent Családot. Ha lehetőségünk van rá, látogassunk meg egy családot, ahol kisgyermekek vannak, vagy szemléljük saját gyermekeinket, akik által Isten valamilyen módon számunkra is tapinthatóvá teszi magát.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma