XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 29., hétfő

December 29.


1Jn 2,3-11; Lk 2,22-35 (Simeonnal szemlélhetjük Isten Fölkentjét)

És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Folytassuk a szemlélést az agg Simeonnal. Imádságunkban belehelyezkedhetünk az ő szerepébe. Próbáljuk átélni, amit ő megélhetett, az igaz és istenfélő ember, aki várt Izrael vigaszára. Mennyire éghetett benne ez a vágy, hogy Isten végre megmutassa jelenlétét, megváltást hozzon e népnek, beteljesítse az évszázadokon át adott ígéreteit. Valami azt súgta neki, hogy nem fog addig meghalni, míg meg nem látja Isten Fölkentjét. De vajon ki lehet az? Hiszen a templomban nap mint nap, évtizedeken át rengeteg emberrel találkozhatott. Talán lehetett benne némi izgalom, hogy vajon fel fogja-e ismerni őt? De amikor meglátta Jézust, eltöltötte őt a Szentlélek. A karjára vette a gyermeket és dicsőítette az Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. A Szentlélek félreismerhetetlen indíttatást adott neki arra, hogy ez az újszülött gyermek Isten Fölkentje, akit ő annyira várt. Egy nagyon mély bizonyosság töltötte el őt: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Simeon felismerte Jézusban Isten emberré vált szeretetét, aki igazságot fog tenni a népben.
Feladat a mai napra: Szemlélve Jézust, mit súg nekem a Szentlélek? Ki ő? Mit nyilatkoztat ki nekem róla?