Napi elmélkedéshez: Lk 1,30-33; Iz 7,9b-14
Az angyal ezt mondta
neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút
szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának
fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni
fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”
Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg. Az Úr újra
szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől,
akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így
válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” Erre a próféta azt mondta:
„Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek
türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad
nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
Az osztálytársak között szoktak adni egymásnak
emlékkönyveket, hogy mindenki írjon bele valamit az adott személyről. A
modernebb változatokban csupán kérdésekre kell
válaszolni. Az egyik ilyen kérdés: Mit kívánsz magadnak? Milyenek a te vágyaid,
álmaid? 7 éves unokaöcsém azt írta: „Nagy akarok lenni”. Érhető, hogy mint a
legkisebb a gyerekek közül, ez a legnagyobb vágya, hogy ő is nagy legyen. Más
gyerekek mást írnák, pl. „focista, színésznő, tűzoltó”,
a körülötte lévő példaképek, szerepmodelleknek
megfelelően. Majd az évek során változnak. Elgondolkozhatunk
ma azon, vajon mit írt volna egy 14, 15 éves fiatal lány, aki egy kis galileai
faluban élt? Mit álmodott Mária saját életéről? Mire vágyott? Talán egy szép
családi életre? Sok aranyos gyerekre azok szerint a hiteles példaképek szerint,
amiket ismert? És mit kért Istentől? Imádságban milyen kérésekkel fordult
Istenhez? Azt mondják, hogy a szentek nagy dolgokat mertek kérni Istentől. De
Isten tervei mindig felülmúlják elképzeléseinket. „Hiszen tudom, milyen
terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére
vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”
(Jer 29,11) Hogyan gondolta volna Mária, hogy ő lesz a várva várt Messiásnak az
anyja? Biztos jó, helyes gyerekeket szeretett volna, de gondolta volna-e azt,
hogy a gyermekét „a Magasságbeli Fiának
fogják hívni”? Mária hittel tudta hallgatni Isten életéről szőtt terveit.
Hitte, hogy Isten álmai, tervei a legjobbak számára és más számára is, és nem
kell megértenie azokat. Aki hisz, az marad. Viszont, „ha nem hisztek, nem
maradtok meg.” Acház király nem mert kérni Istentől semmilyen jelet.
Azonban még is kapott: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet”. Aki talán
hamis szerénységből nem mer kérni, annak is ad Isten többet annál, mint amit
nem kért. Isten mégis szeretné, hogy kérjük, hogy merjünk nagyot kérni tőle,
nagyot álmodni életünkről. Bár nem biztos, hogy pont úgy fogunk kapni, mint
ahogy vártuk volna, de mégis mindent megkapunk, ahogyan azt az ismerős ima
mutatja: „Kértem
erőt... És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek. Kértem
bölcsességet... És adott problémákat, hogy megoldjam azokat. … Semmit sem
kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. És imáim
meghallgatásra leltek.”
Feladat a mai napra: Felírom, melyek voltak gyerekkori, serdülőkori,
későbbi álmaim, és hogyan látom: valóra váltak? Mit kértem Istentől, amit
megkaptam?
Este:Visszatekintés a napra: Arra
figyelek, mivel ajándékozott meg Isten a mai napon. Hol történt valami, ami
felülmúlta azt, amit vártam, gondoltam volna? Hálásan megköszönöm.