XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 4., csütörtök

December 4.




Napi elmélkedéshez:     Lk 1,34; 2Kir 5,8

Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”

Elizeus kiküldte Naamánhoz egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” Naamán megharagudott és azt mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.

Isten nem csak azt akarta, hogy az ember a teremtés gondozása ügyében (vö. Ter. 1,28-29; 2,15) legyen szabad partnere, hanem az üdvösség terveiben is. Isten így tekint Máriára is, várva, hogy szabadon elfogadja terveit, az angyal híradását, és elfogadja a neki szánt egyedülálló helyét, szerepét az üdvtörténetben. Nem hiába. Mária készen áll közreműködni Istennel: „Hogyan válik ez valóra?” Bármennyire nem érti, mégis együtt akar működni Istennel. Bíz Isten hatalmában. „Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled. Egészen közel van hozzád, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” (MTörv 30,11.14) Isten sohasem kér tőlünk valamit, ami túlhaladna képességeinken. (Vgl 1 Kor 10,13) Azonban kéri, hogy higgyük, hogy képes megvalósítani, amit mond. Mária hitt neki és bízott abban, hogy Isten „a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk.” (Ef 3,20) Naamán története azonban arra mutat, hogy néha annyira nehéz hinni és szabadulni a saját elképzeléseinktől. Elizeus ahhoz, hogy meggyógyuljon, nem kért nehezet tőle. Miért nem tudta azonnal megtenni? Vizsgáljuk meg ma, hogyan állunk készen az Istennel való közreműködésre. Ebben segíthet a következő szabály: „Minden cselekvésednek ez legyen az első szabálya: úgy bízzál Istenben, mintha minden eredmény csak tőled és nem Istentől függne: s mégis oly szorgalommal fáradozzál munkádon, mintha te semmit, hanem csak Isten csinálna mindent.” (Hevenesi Gabriel SJ, 1705).

Feladat a mai napra: Arról beszélek Istennel, hogyan képzelem el idén a karácsonyi ünnepet. Hogyan, hol és kivel szeretnék ünnepelni? Kimondom elképzeléseimet, kívánságaimat. Ebből mi az, ami nekem fontos, és szeretnék megtartani, és mi az, amit el tudnék engedni? Utána pedig próbálom felfogni Isten látásmódját is, mit szeretne ő, és mit lát Ő jónak.

Este:Visszatekintés a napra: Arra figyelek, milyen belső indításokat éreztem ma. Mire hívott Isten? Vártam Isten megnyilvánulását, segítségét nagy, különleges, rendkívüli dolgokban, vagy észre tudtam venni őt és működését az apró dolgokban is? Hogyan éltem meg a cselekvés első szabályát, hogyan bíztam Istenben, hogyan végeztem a munkámat? Isten szeretetteljes tekintete alatt hálás szívvel befejezem a napomat egy Miatyánk imádsággal.