XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 11., vasárnap

Január 11.



Iz 42, 1-4. 6-7, ApCsel 10, 34-38, Mk 1, 7-11

Abban az időben: Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”

A mai vasárnapon Urunk Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Ezzel az ünneppel befejeződik a karácsonyi és kezdődik az évközi idő. Jézus születését, megjelenését ünnepeltük és figyelmünket a gyermek Jézusra fordítottuk. Mostantól a felnőtt Jézus tetteiről és tanításáról hallunk a vasárnapi evangéliumokban. A mai evangélium arról szól, hogy Jézus megkezdte nyilvános működését: olyan tettével, amely küldetésére utalt. Beállt a bűnbánók sorába és kérte keresztelő Jánostól a keresztséget. Ő, aki bűn nélkül volt, a bűnbánókkal egy sorba állt. Az ott állók nem tudták, hogy Ő bűn nélküli. Azt gondolhatták, hogy ugyanolyan bűnös ember, mint ők. Jézust nem zavarta az emberek téves gondolkodása. Ő szabad volt az emberek véleményétől, mert csak az Atya akaratát akarta teljesíteni. A názáreti elrejtettségben, imádságos lelkülettel eltöltött harminc év alatt megértette az Atyja neki szánt küldetését: hogy ő az, akiről Izajás próféta ezt jövendölte: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. Általad kötök szövetséget népemmel.” Megértette saját neve mély jelentőségét: „aki megszabadítja népét bűneitől.” (Mt 1,21) Felismerte, hogy mindenben osztoznia kell az emberek életével. Isten nem kívülállóként akarta megváltani az embert, hanem egészen emberré vált Ő is. Ez az Isten logikája, ez az Isten igazságossága. Keresztelő János vonakodott Jézus kérését teljesíteni, mert ő tudta, hogy kicsoda Jézus. „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” (Jn 1,29-30) „János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki.” (Mt 3,14-15)
Jézus megkeresztelkedésekor nem nagy szabadítóként mutatkozott meg. Megtette az első lépést szabadulásunk felé, és megmutatta nekünk a szabadságra vezető utat. Megkeresztelkedett, hogy mi is megkeresztelkedjünk. „Isten azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,21) Ez a megváltás útja: Jézus odamegy, ahol mi vagyunk, hogy mi is odajuthassunk, ahol Ő van, hogy mi is részesülhessünk Isten gyermekeinek dicsőségében. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Feladat a hétre: Megfigyelem ezen a héten, hogyan reagálok, amikor másokban valami zavar engem. Nem várom el, hogy másként viselkedjenek, hanem életem példáján keresztül megmutatom a helyes magatartást.