Iz 42, 1-4. 6-7, ApCsel 10, 34-38, Mk 1, 7-11
Abban az időben: Keresztelő János ezt hirdette:
„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és
megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a
galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt,
amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy
galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett
Fiam, benned kedvem telik!”
A mai vasárnapon Urunk Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Ezzel az
ünneppel befejeződik a karácsonyi és kezdődik az évközi idő. Jézus születését,
megjelenését ünnepeltük és figyelmünket a gyermek Jézusra fordítottuk.
Mostantól a felnőtt Jézus tetteiről és tanításáról hallunk a vasárnapi
evangéliumokban. A mai evangélium arról szól, hogy Jézus megkezdte nyilvános
működését: olyan tettével, amely küldetésére utalt. Beállt a bűnbánók sorába és
kérte keresztelő Jánostól a keresztséget. Ő, aki bűn nélkül volt, a bűnbánókkal
egy sorba állt. Az ott állók nem tudták, hogy Ő bűn nélküli. Azt gondolhatták,
hogy ugyanolyan bűnös ember, mint ők. Jézust nem zavarta az emberek téves
gondolkodása. Ő szabad volt az emberek véleményétől, mert csak az Atya akaratát
akarta teljesíteni. A názáreti elrejtettségben, imádságos lelkülettel eltöltött
harminc év alatt megértette az Atyja neki szánt küldetését: hogy ő az, akiről
Izajás próféta ezt jövendölte: „Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a
nemzeteknek. Általad kötök szövetséget népemmel.” Megértette saját neve
mély jelentőségét: „aki megszabadítja népét bűneitől.” (Mt 1,21)
Felismerte, hogy mindenben osztoznia kell az emberek életével. Isten nem
kívülállóként akarta megváltani az embert, hanem egészen emberré vált Ő is. Ez
az Isten logikája, ez az Isten igazságossága. Keresztelő János vonakodott Jézus
kérését teljesíteni, mert ő tudta, hogy kicsoda Jézus. „Nézzétek, az Isten
Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki
nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” (Jn 1,29-30) „János igyekezett
visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz
hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami
elő van írva.” Erre engedett neki.” (Mt 3,14-15)
Jézus megkeresztelkedésekor nem nagy szabadítóként mutatkozott meg.
Megtette az első lépést szabadulásunk felé, és megmutatta nekünk a szabadságra
vezető utat. Megkeresztelkedett, hogy mi is megkeresztelkedjünk. „Isten azt,
aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága”
legyünk.” (2Kor 5,21) Ez a megváltás útja: Jézus odamegy, ahol mi vagyunk,
hogy mi is odajuthassunk, ahol Ő van, hogy mi is részesülhessünk Isten
gyermekeinek dicsőségében. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Feladat a hétre:
Megfigyelem ezen a héten, hogyan reagálok, amikor másokban valami zavar engem.
Nem várom el, hogy másként viselkedjenek, hanem életem példáján keresztül
megmutatom a helyes magatartást.