Mk 14,3-6 (Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte)
Amikor
Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony.
Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az
alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért
kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett
volna adni és szétosztani a szegények közt.” És szemrehányást tettek az
asszonynak. Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót
tett velem!”
A tisztaság leggyönyörűbb mozzanata az, hogy
felszabadít minket és képessé tesz arra, hogy szeretetből odaadjuk magunkat
másokért. Amint Betániában az asszony odalépett Jézushoz, feltörte alabástrom
edényét és kiöntötte igazi nárduszolaját Jézusra, úgy az, aki a tisztaság
mellett dönt, képes lesz „feltörni” életét és „kiönteni” Jézusra, ill. az egész
emberiségre legdrágább mivoltunkat, szeretetünket. Sokszor mondogatták már
nekem: miért lettél szerzetes? Hát még olyan fiatal és szép vagy! Micsoda
pazarlás! – Igen, egy életet elajándékozni a szeretetért kívülről úgy tűnik, hogy
pazarlás. Vagy aki pl. beteg szüleit ápolja ahelyett, hogy megvalósítsa
önmagát, azt a mai világban egy értelmetlen, elpazarolt életnek tekintik. Mert
úgy látszik, többet ér megtartani kincseimet és megőrizni őket magamnak. A
tanítványok is szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban rájuk szólt: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót
tett velem!” Jézussal jót tenni embertársainkban a legnagyobb erény.
Alapítónk, P. Jaime Bonet tisztaságnak nevezi: „ha engedjük, hogy Jézus
szeressen minket, ahhoz, hogy rajtunk keresztül a testvéreinket szeresse, míg
egész lényünk szeretete élő eszközévé nem válik.” (Szabályzat 309.) Ez Istennek
tetsző élet, amiben nemcsak a szerzetesek, hanem minden hívő megtalálhatja
igazi boldogságát, és kiteljesedését.
Feladat a mai napra: Szeretettel odafordulok embertársaim felé, és
önmagukért próbálom őket szeretni.