1Jn 2,29-3,6/Fil 2,1-11; Jn 1,29-34; (Hogy mi is hasonlóvá váljunk Krisztushoz)
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az
Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki,
aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem
vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította:
„Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is
maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta:
Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog
keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”
Isten
szeretete leghathatósabban megnyilvánult Jézus Krisztus kereszthalálában, amely
által elvette a világ bűneit. Keresztelő János kezdettől fogva rámutatott:
Jézus az Isten báránya, aki arra hívatott, hogy elvegye a világ bűneit, aki
engesztelésül odaadja életét értünk. Célja, hogy mi is hasonlóvá váljunk hozzá.
Szeretete nemcsak abban nyilvánul meg, hogy Jézus Krisztus megszületett és
meghalt értünk, hanem abban válik teljessé, hogy akik hisznek benne, hasonlóvá
válnak Krisztushoz, és mint Isten gyermekei élnek a világban: Ha
tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazat cselekszik,
tőle született. Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy
Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a
világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem
lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog
jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki
ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent. Mindaz, aki bűnt
cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. És tudjátok, hogy ő
azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn.
Feladat a mai napra: Kérem Isten kegyelmét, hogy alakítson engem
Krisztus képmására.