XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 4., vasárnap

Január 4.



Sir 24,1-2.12-16 ; Ef 1,3-6.15-18; Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Karácsony utáni 2. vasárnapon újra a János evangélium prológusával találkozunk. Központi gondolatában áll az istengyermekség ajándéka. Szt. Pál ezt a kívánságot fejezi ki a Szentleckében: Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített. Előtte pedig beszél arról, hogy áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által. Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Az istengyermekség ajándékáról beszél a prológus is: Jézus a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Mi ez a hatalom, mi ez az ajándék, amit Istentől kaptunk? Amikor közösségünkben az év utolsó óráiban szentségimádás közben visszatekintettünk az elmúlt évre, nagyon megrendülve szemléltem saját életemben megtörtént eseményeket. S azzal tudom összefoglalni, hogy Isten megengedte, hogy az év elején részt vegyek egy 30 napos lelkigyakorlaton és olyan emberrel találkozhassak, aki teljesen Isten gyermeke, és akiből kiáradt ez a hatalom, amiről János evangélista beszél. Ő nem csinált mást, mint csak az Istenre hallgatott, imádsággal, böjttel, meghallgatással szolgálta az én lelki utamat, de rajta keresztül Isten hihetetlen csodát tudott tenni, amit Jézus szavaival így tudnék kifejezni: „vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.” (Lk 7,22). Láttam, ahogy nemcsak az én életem változott meg teljesen, hanem amint ez hasonló hullámokat vert mások életében is, akikkel úton lehettem, csupán csak azáltal, hogy nagyon egyszerűen, hűségesen próbálom élni a hitemet, kicsiséggel, mert akarom, hogy Isten nagy legyen. Ez az istengyermeki hatalom létezik! És mennyire más lenne a világ, ha engednénk, hogy Isten kibontakozhasson bennünk! Jézus is erről beszél a tanítványainak: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek” (Jn 14,12). Az új év elején Isten arra bátorít minket, hogy ne féljünk megnyitni a szívünket iránta. Isten nagy csodákat tud végbevinni saját életünkben és rajtunk keresztül, ha merjük átadni magunkat neki, ha merünk engedelmeskedni neki, ha merünk hinni a szavában. Ő már jelen van az életünkben, mint egy csendesen csobogó vízforrás lényünk legmélyén. De ne tapasszuk el a vízforrást saját erőlködéseinkkel, elképzeléseinkkel, hogy minek hogyan kell lennie. Hihetetlenül kalandos és szép az az út, amikor együttműködünk az Istennel, és ő hozza ki belőlünk a bennünk rejlő igazi kincseket, a képességeket, és a kreativitást, melyen keresztül létre tudja hozni bennünk és magunk körül az Ő országát, a szeretet, a béke, az igazságosság, a kiengesztelődés és az öröm országát.
Feladat a hétre: Időt szánok arra, hogy csöndben töltsek egy kis időt, szerető figyelmességgel kutatva, érzékelve lényem legmélyén Isten jelenlétét, a szeretet, az öröm, a béke forrását.