Mt 25,31-39 (Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek)
Amikor
eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges
trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól,
ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára
állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek,
Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!
Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam,
és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és
meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az
igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan,
hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király
így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is
tettetek, velem tettétek.
Hogy Jézus mennyire
azonosul minden egyes emberrel, talán legmeghatóbban ebben a példabeszédben jut
kifejezésre, mely az utolsó ítéletről szól. Amikor a döntő kérdés: de hol láttunk téged és hol szolgáltunk téged? A király így felel: Bizony mondom nektek,
amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. A
legkisebb testvérben ott van Jézus. Ez lehet olykor egy családtagom, szomszédom
vagy egy hajléktalan, egy éhező gyerek Afrikában, vagy kifosztott, menekült
család, de lehetek akár én is. Minden ember Jézus számára a legkisebb, de
különösképpen az, aki valamilyen oknál fogva tehetetlenné válik, csődöt mond,
kudarcot szenved, nélkülözővé válik, rászorul mások szeretetére, segítségére.
Aki valahol be tudja vallani magának, hogy nem tudom magamat megváltani, nem
tudok magam erejéből kikecmeregni e szituációból, az Jézus előtt a legkisebb,
az igazán alázatos. Ellentétben áll a gőgössel, aki meg van győződve arról,
hogy mindent meg tud oldani, nincsen szüksége senkire, fel tudja mutatni majd,
hogy milyen sikereket ért el… Jézus szereti a kicsiket, akik olyanok, mint a
gyermekek, akik teljesen rászorulnak szüleik gondozására. Ezek a kicsik sokszor
egyáltalán nem szembetűnők. Sőt, az ember könnyen átsiklik fölöttük. Lehet,
hogy csöndben kuporodva ül az utca sarkában, egy kis műanyagpohárral a kezében.
S amikor az ember odamegy hozzá, segít neki valamivel, mérhetetlen mély hála
fejeződik ki tekintetében. És tekintetében meglátom Jézust. Ők nem a lármázók,
akik állandóan felhívják magukra a figyelmet, és kierőszakolják még az utolsó
garast is a zsebünkből. A legkisebb testvér észrevétele érzékenységre utal. Talán
nem fejezi ki, de a szív mégis megérzi, sejti, hogy itt valaki igazán szükséget
szenved. Áldott vagy, ha érzékenységgel tudsz fordulni embertársaid felé, és
meg tudod őt ajándékozni szereteteddel, szolgálatoddal, akárcsak egy mosollyal
vagy pohár vízzel. Ő is ajándékká fog válni számodra! Jézus ajándékoz majd meg
téged önmagával.
Feladat a mai napra: Imádságomban lelki szemeimmel és szívem
érzékenységével végigpásztázom a környezetemet. Ki az a legkisebb testvérem,
akinek jól esne szeretetem? Megpróbálok felé lépni, megosztani vele, amit jó
szívvel felkínálhatok neki, akár időmet, akár egy meghallgatást, egy szeretetszolgálatot
vagy anyagi javamból valamit. Tekintetében Jézussal találkozhatom.