Lev 13,1-2.44-46; 1Kor 10,31-11,1; Mk 1,40-45
Egy
leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg
tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét,
megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a
leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte
ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem
menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte
áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és
híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
A mai olvasmányban halljuk azt a rendelkezést,
mely a lepra betegség kegyetlenségét tárja elénk: „Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik,
bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áron paphoz, vagy az ő fiai közül
valamelyik paphoz. Az ilyen ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa
tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott,
szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és
kiabáljon: »Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig
tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron
kívül.” Jézus tudatában volt ennek a rendelkezésnek, amikor a leprás
odajött hozzá, és megesett rajta a szíve. Átérezte ennek a kiközösített
férfinek nyomorúságos helyzetét. Ha Krisztus misztikus testére gondolunk olyan
képpel fejezhetnénk, ki mintha Jézus saját testének egy amputált tagjával
találkozott volna, valahogy úgy, mint amikor Jézus elfogatásakor a Getsemani
kertben Péter levágta kardjával az egyik szolgának a fülét. S Jézus látja a
megsebesített, vérző szolgát, és annak fülét, mely ott fekszik a földön.
Megesett rajta a szíve. Megfogta és visszatette, és meggyógyította őt. Jézus
átérezte a lepra betegség, a kiközösítettség súlyát. Bennünket is érzékenyé
akar tenni embertásaink valósága iránt. Hogyan érint minket mások betegsége,
baja? Milyen gondolatokat, érzéseket kelt bennünk? Az Ószövetség embere úgy
gondolta, hogy a betegség Isten büntetése valamilyen elkövetett bűnért. Bennünk
is megfordulhat ilyen gondolat: Ha hallgatott volna ránk,... Ha nem dolgozott
volna annyit,... De ilyen hozzáállás csak közömbössé tesz a másik sorsa iránt.
Ráhárítjuk a felelősséget, és akkor már nekünk már nincsen vele dolgunk. Jézus
tudja, hogy a betegség oka nem a bűn. A lepra ragályos betegség, valószínű,
hogy ő is más leprástól kaphatta, esetleg egy hozzátartozótól, akinek élelmet
vitt. Senki sem vonhatja ki magát a másikért való felelősség alól. Figyeljük
meg, mit tesz Jézus: Nem keresi a hibást, nem tesz neki szemrehányást, hanem
engedi, hogy megérintse a szívét a leprás helyzete, aztán kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj
meg!”. A közösség helyreállításának útja sosem az újjal mutogatás,
szemrehányás, hanem a szeretet. Tudván, hogy mindannyian bűnösök vagyunk,
semelyikünk sem jobb vagy rosszabb. Lehet, hogy a másik sokkal kevesebb bűnt
követett el, mint én. Nem dicsekedhetek csupán azért, mert most éppen jól megy
a sorom. Jézus meghív bennünket arra, hogy gyógyító tagjai legyünk Misztikus
Testének. Engedjük, hogy Jézus bennünket is megtisztíthasson a szeretetlenség
leprájától, hogy mi is segíthessünk neki a gyógyulásban, megtisztulásban.
Feladat a mai napra: A mai napon átgondolhatom Jézus segítségéve, hogy
mi a helyzetem az Ő misztikus testében, hol szorulok gyógyulásra, tisztulásra?
Kérem Jézustól a leprás szavaival a kegyelmet: Uram, ha akarod, te meg tudsz
tisztítani”, ha akarod, engedd, hogy egészen szeretetté váljak Veled, és Tested
gyógyító tagjává válhassak.