XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 6., péntek

Február 6.



Gal 4,15-20                     (az átalakulás a szülés fájdalmaival jár)

Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki és adtátok volna nekem. Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek? Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.

Mennyire szeretnénk, és talán induláskor azon ábrándoztunk, hogy a lelki utunk egy mindig felfelé vivő folyamat. Sajnos nem így van, és biztos már tapasztaljuk, hogy az út inkább egy hullámvölgyi útra hasonlít, ahol egyszer fent és egyszer lent vagyunk, egyeszer előrejutunk, majd visszaessünk. A lelkesedés nem marad mindvégig bennünk. Fontos ezt tudnunk, hogy továbbra lankadatlanul folytassuk lelki utunkat. Bizonyos vigasztalás lehet számunkra, hogy az első keresztények is már ezzel küzdöttek. Hová tűnt a lelkesedésetek?”, kérdezi szent Pál a Galáciai egyház híveitől. Az történt, hogy Pál távozása után olyan zsidó-keresztény misszionáriusok léptek fel, akik vitatták a páli pogány-keresztény életmódot, és magának Pálnak a személyét is kritika tárgyává tették. Pál hogyan reagált erre? kérdezhetjük. Érdemes arra figyelnünk, hogyan élte Pál apostoli küldetését abban a nehéz helyzetben, hogyan tekintett az ellene fordult Galáciai hívekre? Pál az evangélium hirdetését nem csupán külső feladatként élte meg. Egész életét adta bele, ahogyan kifejezi a Tesszalonikaiaknak írt I. levélben: „Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!” Így aggódik a Galatákért is. Fiaiként tekint rájuk, és mint egy édesanya szülési fajdalmát szenved értük, „amíg Krisztus ki nem alakul” bennük. Adjunk hálát ma azokért a személyekért, akiket mellénk helyezett Isten és szent Pálhoz hasonlóan kísérnek bennünket lelki utunkon, „amíg Krisztus ki nem alakul” bennünk. Saját lelki folyamatunk ismerése fontos ahhoz, hogy másokat hitünk útján kísérjünk.
Szükséges, és az evangélium meg is követeli, hogy tanúi legyünk saját krisztifikációnk folyamatának, mind az előrejutások és a visszaesések, mind a folyamatos eltávolodások és megtérések dinamikájának, a test és a lélek (vö. Gal 5, 16), az ész és a hit, a világ és az Isten, illetve az ő egyháza szerinti gondolkodás közötti állandó feszültségnek, igyekezve lankadatlanul eljutni „az emberi érettségre, amelynek mércéje Krisztus teljessége” (Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Konstitúciója 60).
Feladat a mai napra: Felajánlom mai imádságomat és nehézségeimet olyan valakiért, akiről tudom, hogy éppen hitbéli küzdelmen megy át.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma