Lk 1,34-38 („Hogyan válik ez valóra?)
Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez
valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A
Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a
születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant
öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél
semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok,
legyen nekem a te igéd szerint.”
Miután az utolsó két hétben
arról a hitigazságról elmélkedtünk, hogy arra vagyunk hívva, hogy Krisztus
képmása alakuljon bennünk, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, kérdezzük meg
magunkat, mit jelentett ez számomra, mit fedeztem fel, mit tapasztaltam az
imádságban? Mire indított Isten? Lehet, hogy ott van bennünk a kérdés: de
hogyan? Hogyan válik ezt valóra? Mai imádságunkban Mária hív minket, hogy
beszéljünk vele a kérdéseinkről és arról a válaszról, amit Isten adott neki Gábor
angyalon keresztül az ő hogyan-kérdésére. Mária magatartása, az ő „legyen”-je a
kulcs, hogy az ember részéről ne legyen akadály, hogy Jézus alakulhasson, megszülethessen
bennünk. Mária anyai szeretettel kísér bennünket e számunkra lehetetlen
átalakulásban. „Mária, aki teljesen és pusztán szeretet, megszüli, alakítja,
neveli és kíséri Jézus lépéseinek nyomában azokat, akik készek követni őt a
legnehezebb próbatételekig és a szeretet legvégső határáig. Az ember önmagától
bizony képtelen lényegi változást előidézni saját életében: újjászületni;
meghalni, hogy feltámadjon; önzését szeretetre változtatni; gyűlöletét és
individualizmusát közösségi és testvéri létté alakítani; énből Krisztussá
válni. Csak Isten, akinek semmi sem lehetetlen, taníthat és oszthatja meg ezt
velünk gyengéden és türelmesen, Mária közbenjárásával. Ő virraszt velünk a
feltámadásra való figyelmes várakozásban; az ő anyai kezének szelíd és mégis
erőteljes, befogadó és megtartó érintését tapasztalhatjuk életünk és
testvéreink életének minden megrázkódtatásában. Anyai, szívélyes magatartása
megnyitja és feltámasztja bennünk az Atya gyengéd és kimondhatatlanul szerető
tekintetét és Jézus biztos és bensőséges ölelését, mely számunkra egy egészen
új és szilárd barátságot nyújt.” (Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Konstitúciója 80).
Feladat a mai napra: Olyan pillanatokban, amikor nagyon nehezemre esik
valamit elfogadni, megpróbálom Máriával együtt mondani Istennek: „legyen
nekem a te igéd szerint.”