XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 22., vasárnap

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 1. nap



Napi elmélkedéshez:       Zsolt 42,2-7

Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

Egy lelkigyakorlat elején mindig segít, ha megállok, és magamra tekintve megfogalmazom, mit várok a mostani lelkigyakorlattól, mire vágyok, milyen kérdések, kívánságok vannak bennem? Mit szeretnék Istentől kérni? Hová akarom, hogy elvezessen engem? Milyen Istennel szeretnék találkozni? Milyen számomra az az Isten, aki már készül a velem való találkozásra? A 42-dik zsoltár az Isten utáni várakozást és vágyakozást fejezi ki. Talán a zsoltár szavai segíthetnek abban, hogy saját szavainkkal fogalmazzuk meg vágyakozásunkat és azt, hogy hol állunk éppen Isten előtt. Látjuk, hogy a zsoltáros Istenhez fordult és őszintén elmondja neki, mit érez és tapasztal. Nehéz körülményeket él át. Megtapasztalja a nem hívők áskálódásait. Úgy érzi, hogy Isten éppen távol van tőle, és nem tudja, mit válaszoljon támadó, provokáló kérdésére: „Hol maradt Istened?” Azonban visszagondol szép Isten élményeire, amelyekbe bele tud kapaszkodni, és ebben a nehéz szituációban még erősebben vágyódik Isten után. A vele való személyes találkozásra, együttlétre. Isten utáni szomjúságát egy képben fejezi ki. Próbáljuk beleképzelni magunkat ebbe a képbe: testünkben is megérezni azt a szomjúságot, amint a szarvasünő a forrásvízhez kívánkozik. Hol érzékelem magamban a vágyódást, amint a lelkem vágyódik Isten után? Talán mi, modern emberek, más szóval fejeznénk ki vágyakozásunkat. Melyikkel? Vajon milyen Isten után vágyakozunk? Egy élő Isten után? És gondolkodjunk el azon is, mit jelent számunkra visszagondolni a szép, mély Isten élményeinkre és belekapaszkodni azokba, mikor hitünkben épp nehéz szakaszon megyünk át. Ugyanakkor fontos, hogy nyitottsággal várjuk, hogy Isten új módon, úgy, ahogy Ő akarja, és amikor Ő akarja jelenjen meg nekünk. Hogy mikor lesz az, azt bízzuk az Istenre. Ő jobban tudja, mikor mire van szükségünk. Ne akarjunk mást, csak hűséges maradni elhatározásunkhoz, és átengedni Istennek a vezetést. „Bízzál Istenben, mert fogom még áldani Őt, arcom üdvösségét.”

Feladat a mai napra: Keresek egy jelképet, szimbólumot, amely kifejezi Isten utáni vágyakozásomat, vagy belső szomjúságomat.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Újra Isten jelenlétébe helyezem magam és kérem tőle, hogy világosítsa meg napomat, hogy az Ő szemével láthassam mindazt, ami történt. A nap végén újra átgondolom a napomat a reggeli kérdésekkel. „Hol voltál ma, Istenem? Miben fedeztem fel jelenlétedet? Hogyan éltem meg a várakozást? Mire vágyakozik most a szívem? Köszönöm mindazt, amit a mai nap folyamán megélhettem.” Befejezésképpen újra elimádkozom a 42-dik zsoltárt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma