XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 23., hétfő

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 2. nap



Napi elmélkedéshez:       Zsolt 46,2-9

Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Gyertek, lássátok, mit művel az Úr!

Ma újra egy zsoltár lesz az imádság alapja, amely szeretne bevezetni minket az Istennel való beszélgetésbe. Hiszen a zsoltárok az imádság remek iskolái. A zsoltárt imádkozva megtanulunk imádkozni, hangsúlyozta XVI. Benedek pápa, amikor 2011-ben a szerdai katekéziseken a zsoltárokról beszélt. „A zsoltárok mint imaszövegek adottak a hívő ember számára, hogy annak imádságává váljanak, aki használja őket, és általuk Istenhez fordul” (http://magyarkurir.hu/hirek/zsoltarok-az-imadsag-iskolaja). Ma a 46-dik zsoltár szavaival fordulunk az Istenhez. Ahhoz, hogy az jobban imádsággá váljon, segíthet, ha nem csak egyszer olvassuk vagy mondjuk el azt, hanem többször is, elidőzve annál a résznél, amelyik legjobban szólított meg minket. A zsoltár többes-számban van megfogalmazva, azonban közelebb kerülhetünk a szöveghez, ha egyes-számban mondjuk el: „Isten a menedékem és az erőm, ...”. Benedek pápa a katekézisén szintén megemlítette, hogy a zsoltárok szavaiban „megtaláljuk az összes emberi tapasztalatot, finom árnyalataival és mindazon érzelmi gazdagsággal együtt, melyek az emberi életben megnyilvánulnak: az öröm és a szenvedés, az Isten utáni vágyakozás és saját méltatlanságunk érzése, a boldogság és az elhagyatottság érzése, az Istenbe vetett bizalom és a fájdalmas magány”. Így tanítanak arra, hogy minden állapotunkban, bármilyen érzések legyenek is bennünk, mindig bizalommal fordulhatunk az Istenhez. Láthatjuk, hogy mennyire más a tegnapi és mai zsoltár is: két külön tapasztalatból hangzanak el. A zsoltárok többszínűsége pedig segít abban, hogy „mind közelebb juthassunk Isten gondolatai- és útjai titkaihoz. Nemcsak beszélünk Istennel, hanem megtanuljuk, ki Ő, de Vele, Istennel beszélgetve megtanuljuk, megismerjük önmagunkat is” (Benedek pápa). Így figyeljük meg tehát a különböző Istenképeket, amelyek megjelennek a zsoltárban. Milyen is az Isten? Visszatükröznek-e a verssorok valamit is abból, hogy ki az Isten számomra? A forrás leírása is megtalálható benne: Isten városát forrásainak árja megörvendezteti. Mit mond nekem ez a kép? Kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy a zsoltár szavai saját imádságommá váljanak.

Feladat a mai napra: A zsoltár alapján, illetve a mai imádság alapján, fogalmazzam meg, kicsoda ma számomra az Isten, „Uram, te vagy ....”, és a nap folyamán ismételgessem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Újra Isten jelenlétébe helyezem magam és az Ő szemével tekintek vissza a napra. A napi eseményekben hol és hogyan tapasztaltam meg Isten jelenlétét? Mit mondanék, ki volt ma Ő a számomra? Voltak-e pillanatok, amikor bizonytalanul, inogva éreztem magam? Tudtam-e kapaszkodni Istenbe? Hálás szívvel mindazért, ami ma történt, imádkozom újra a 46-dik zsoltárt.