XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 24., kedd

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 3. nap






Napi elmélkedéshez:       Zsolt 87,1-7

Szent hegyekre vetette alapjait, mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: »Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg.« Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe: »Ezek itt születtek.« Körtáncban fogják majd énekelni: »Minden forrásom tebenned fakad.«

A mai zsoltárban többször is megjelenik a „születni” szó. Gondolkozzunk el azon, hogy mit hív elő ez a szó, milyen képek, gondolatok jönnek fel bennünk. Megszülettem. Hol? Kitől? Az ember számára nagyon fontos a származása, az eredete. Szeretne tudni a gyökereiről, honnan származik, kik az elődei. Felvilágosult, modern világunk emberének sem elegendő az a magyarázat, hogy egy spermium és a petesejt egyesülése által jön létre az élete. Ez különösen azoknál érződik ki, akiket mesterséges megtermékenyítés útján hoztak a világra. Mindenáron meg akarják ők is ismerni azt a személyt, akitől biológiailag származnak. Nemrég akadt példa erre Németországban, ahol két - névtelen spermiumdonor által fogant - lány a Bíróságnál elérte, hogy biológiai apjukról információt kaphassanak a Reprodukciós Klinikától. Viszont azt is tudjuk, hogy biológiai származásunk ismerete nem ad választ a legégetőbb kérdésünkre: a lét kérdésére. Szüleinktől kaptuk biológiai-fizikai életünket, de a létünk - honnan van? Családi gyökereinken túl vannak más gyökereink is. Fizikai életünkön túl van egy másik életünk. Létünk eredete csak maga a lét lehet. Az, aki VAN. Így nyilatkoztatta ki magát Isten Mózesnek: „én vagyok az, aki van” (Kiv 3,14). Istennek köszönhetjük a létünket. Ő akarta, hogy legyünk. Amikor azt mondta, legyen ember, azt is mondta, legyél! „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31). Isten szeretettel néz minden teremtményére. Minden ember egyedi, gyönyörű, csodálatos számára, így „szereti az Úr”. Szereti, mert az övé, mert tőle származik. „Tőle származik ugyanis minden nemzetség a földön” (Ef 3,15). Azért akarja, hogy minden nép ismerje fel, hogy Ő az élet adója: „Íme, Filisztea, Tirusz és Etiópia népe: mind ott született”. Amikor a nagyböjt megtérésre szólít fel minket, ez elsősorban azt jelenti, hogy térjünk meg az eredetünkhöz, Istenhez, aki a létnek és az életnek a forrása. Menjünk vissza ahhoz a forráshoz, amelyből születtünk. „A keresztség által mint Isten fiai születtünk újjá. A keresztség a víz által és a szóban az újjászületés szentsége” (Katolikus Egyház Katekizmusa 1213). A zsoltárt imádkozva elmélkedek azon, hogyan vagyok kapcsolatban az élet gyökereivel, eredetével, és honnan fakad a bennem lévő élet.

Feladat a mai napra: Figyelek a létemre, hogy élek, hogy vagyok. Segíthet, hogy jobban odafigyelek a testemre és belső megmozdulásaimra is.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan tudtam kapcsolatba kerülni létemmel? Milyen megmozdulásokat észleltem? Mit jelentett számomra a létemre figyelni? Mi esett talán nehezemre? Miért? Újra elolvasom a zsoltárt, és kérem a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy készítse elő szívemet a holnapi napra.