Napi elmélkedéshez: Zsolt 87,1-7
Szent hegyekre
vetette alapjait, mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob
bármely hajléka. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és
Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és
Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: »Ez is, az is ott
született, és maga a Fölséges erősíti meg.« Bejegyzi majd az Úr, a népek
könyvébe: »Ezek itt születtek.« Körtáncban fogják majd énekelni: »Minden
forrásom tebenned fakad.«
A mai zsoltárban többször is megjelenik a „születni” szó.
Gondolkozzunk el azon, hogy mit hív elő ez a szó, milyen képek, gondolatok
jönnek fel bennünk. Megszülettem. Hol? Kitől? Az ember számára nagyon fontos a
származása, az eredete. Szeretne tudni a gyökereiről, honnan származik, kik az
elődei. Felvilágosult, modern világunk emberének sem elegendő az a magyarázat,
hogy egy spermium és a petesejt egyesülése által jön létre az élete. Ez
különösen azoknál érződik ki, akiket mesterséges megtermékenyítés útján hoztak
a világra. Mindenáron meg akarják ők is ismerni azt a személyt, akitől
biológiailag származnak. Nemrég akadt példa erre Németországban, ahol két -
névtelen spermiumdonor által fogant - lány a Bíróságnál elérte, hogy biológiai
apjukról információt kaphassanak a Reprodukciós Klinikától. Viszont azt is
tudjuk, hogy biológiai származásunk ismerete nem ad választ a legégetőbb
kérdésünkre: a lét kérdésére. Szüleinktől kaptuk biológiai-fizikai életünket,
de a létünk - honnan van? Családi gyökereinken túl vannak más gyökereink is.
Fizikai életünkön túl van egy másik életünk. Létünk eredete csak maga a lét
lehet. Az, aki VAN. Így nyilatkoztatta ki magát Isten Mózesnek: „én vagyok az, aki van” (Kiv 3,14).
Istennek köszönhetjük a létünket. Ő akarta, hogy legyünk. Amikor azt mondta,
legyen ember, azt is mondta, legyél! „Isten
látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31). Isten szeretettel
néz minden teremtményére. Minden ember egyedi, gyönyörű, csodálatos számára,
így „szereti az Úr”. Szereti, mert az
övé, mert tőle származik. „Tőle származik
ugyanis minden nemzetség a földön” (Ef 3,15). Azért akarja, hogy minden nép
ismerje fel, hogy Ő az élet adója: „Íme,
Filisztea, Tirusz és Etiópia népe: mind ott született”. Amikor a nagyböjt
megtérésre szólít fel minket, ez elsősorban azt jelenti, hogy térjünk meg az
eredetünkhöz, Istenhez, aki a létnek és az életnek a forrása. Menjünk vissza
ahhoz a forráshoz, amelyből születtünk. „A keresztség által mint Isten fiai
születtünk újjá. A keresztség a víz által és a szóban az újjászületés
szentsége” (Katolikus Egyház Katekizmusa 1213). A zsoltárt imádkozva elmélkedek
azon, hogyan vagyok kapcsolatban az élet gyökereivel, eredetével, és honnan
fakad a bennem lévő élet.
Feladat a mai napra: Figyelek a létemre, hogy élek, hogy vagyok. Segíthet,
hogy jobban odafigyelek a testemre és belső megmozdulásaimra is.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---