XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 25., szerda

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 4. nap



Napi elmélkedéshez:       Ez 40,1-4; 47,1-9a


Éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt isteni látomásban Izrael földjére. És lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna. A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet! Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok.” … (A férfi) visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog.



Ez a mai idézet annak a hatalmas látomásnak egy részlete, amelyet Ezékiel próféta kapott az újjáépülő jeruzsálemi templomról a babilóniai száműzetés idején. A látomás során egy mennyei lény („a férfi”) vezette a prófétát, és ha kellett, magyarázatot is adott a látottakhoz. Ma arra kaptunk meghívást, hogy ne csupán elolvassuk a szöveget és elcsodálkozzunk Ezékiel látomásán, hanem a prófétához hasonlóan hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen be minket a jelenetbe. Ahhoz pedig vegyük igénybe képzelőerőnket. Tehát: elképzelem, ahogyan a „férfi” a templom körül vezet engem. Hogyan látom ezt a templomot? Milyenek a falai? Talán közelebb is megyek, megérintem, megtapintom, hogy jobban lássam. Aztán megfigyelem, hogy hogyan jön ki a víz a templomból és merre tart. Majd hagyom, hogy „a férfi” átvezessen engem is a vízfolyáson. Milyen ez a víz? Hogy viszonyulok hozzá? Engedem-e, hogy hozzám érjen? Meddig? Vagy talán védekezési reakció, bizonytalanság, esetleg félelem van bennem? Lehet, hogy miközben beleképzelem magam a jelenetbe, elkalandozok a gondolataimmal, és pl. máris a tengerparton találom magamat, mint ahogy az az utolsó nyaralásom alkalmával történt. Feljöhet sokféle kép, gondolat, de nagyon fontos, hogy mindig visszatérjek az eredeti történethez, és ne kezdjem el már a következő vakációmat tervezni. Akkor is ki kell tartanom a szövegnél, ha az az első benyomásom, hogy mindez nem mond nekem semmit, idegen a számomra. Mert csak akkor fog megmutatkozni számunkra a benne elrejtett kincs, ha megmaradok az adott szöveg mellett. Mivel Ezékiel átadta magát az isteni vezetésnek és nem hátrált meg, a végén megkapta a látomás igazi jelentését: az a víz, amely a templomból fakadt, gyógyító, éltető víz. Először tehát az kell, hogy átengedjük magunkat a folyamatnak, utána pedig Isten megérteti velünk a lényeget. Kérjük most a Szentlelket, hogy adja meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a mai imádságunkban erre az éltető tapasztalatra juthassunk.



Feladat a mai napra: A vízre figyelek. Hol kerülök kapcsolatba vele? Hogyan használom? Milyen számomra a víz?

Este: Visszatekintés a napra: Isten jelenlétében és az Ő szemével visszatekintek arra, ami ma történt. Felfedezem-e, hogy valamelyik mozzanat a mai imádságból, idézetből végigkísért engem vagy épp visszatért a nap folyamán? Milyen módon találkoztam a vízzel? Mit jelentett számomra? Milyen kapcsolatban áll az életemmel, esetleg az Istennel? Hálaadásomat és az esetleg kapott felfedezéseket belefoglalom az esti imámba.