Napi elmélkedéshez: Jn 4,6-14
Ott volt Jákob
kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az
idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj
innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A
szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai
asszonytól kérsz inni?” Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s
azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő
vizet adott volna neked.” „Uram - mondta
erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát
élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk,
s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki
feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből
iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én
adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
A szamariai asszony története életünk egyik legalapvetőbb
dinamikájának képe. Mindennapi életünkben gyakran megtapasztaljuk azt, hogy
valamiből kifogyunk: lehetnek anyagi vagy lelki dolgok is. Ilyenkor mit
csinálunk? Ha kifogytunk a tejből, lemegyünk a boltba és vásárolunk. De ha
kifogytunk lelki dolgokból, akkor honnan szerzünk újat? Először
embertársainknál szoktunk koldulni: egy mosolyért, egy vigasztaló, elismerő
szóért, szeretetért. És ha ő nem tud adni? Sokszor pótlékot keresünk, lehet az
ételben, italban, a munkában vagy az internetezésben, vagy sok másban. Mert
szívünk végtelenül éhes. Gyakran a frusztráció belső elszigetelődésbe sodor
bennünket. Úgy érezzük, hogy meg kell védenünk magunkat a másik ellen. A
történetben Jézus odajön a kúthoz, és más vizet kínál az asszonynak: élő vizet,
vagyis egy kiapadhatatlan forrást. Beszélgetés közben, ez a forrás kezd benne
felszökellni. Ez a forrás a Jézussal való társalgás, amely kihúzza őt
elszigeteltségéből, és megnyitja a másik ember iránt. Az asszony rádöbben arra,
hogy amit keresett az, amit Jézus neki felkínál: a boldog élet, ami „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és
őszinte hitből fakadó szeretet” (1Tim 1,5). És ezt minden emberrel meg
akarja osztani, mert mindenkié. A Jézussal való találkozás válasz a
szomjúságra. Egyedül ő képes betölteni a végtelen szomjúságunkat végtelen és
mindent átfogó szeretetével, és így szerető és szabad lényekké tenni minket, aki
képes másokat feltétel nélkül, odaadón szeretni. „Mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Mai imádságra kérjük a kegyelmet, hogy ihassunk abból a vízből, amit Jézus
kínál nekünk.
Feladat a mai napra: Amikor érzem, hogy kifogyok valamiből, pl. szeretetből, türelemből,
kiegyensúlyozottságból, Jézushoz fordulok, és hagyom, hogy a vele való
együttlét újra feltöltsön engem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Hol
oltottam szívem szomját a mai napon? Hogyan vált Jézus számomra „forrássá” a
mai napon? Hogyan tapasztaltam, hogy a bennem lévő forrás arra is képesített,
hogy adhassak ebből másoknak is? Mit fakadt belülről? A nap végén Isten jóságos
kézébe helyezem a napomat, mind azzal, ami volt, és ahogyan volt.